2023-ban történt, hogy megvettem a Szentendrei-szigeten egy szántóföldet azzal a céllal, hogy ezt a területet őshonos fákkal ültessem tele. Gyerekkorom óta álmodoztam az iskolabuszból kinézve arról, hogy milyen jó volna az elsuhanó tájat teleültetni fákkal.

A húszas éveim elejétől egy borítékot tartottam otthon, amire azt írtam, “a földemre”, s ebbe minden hónapban félretettem pénzt. Megszereztem az erdőművelői szakképesítést és a vezetői jogosítványt, hogy közelebb kerüljek a célomhoz.
Pár éve a Szentendrei-szigetre költöztem és beleszerettem a Dunával körbevett, Budapesthez közeli, mégis kissé elzárt tájba.
Két évig kerestem eladó szántót a szigeten, míg végre Tahitótfalu határában meg tudtam vásárolni egy 1 hektáros területet.
2024 februárjában kezdtük el, majd novemberben folytattuk a terület fásítását a barátaimmal. Az akkor ültetett gyümölcsfák azóta nagyot nőttek, locsolás nélkül is túlélték a nyári aszályokat.
Nyáron a kötelező kaszálás volt a legnagyobb kihívás a területen, amit a parlagfű visszaszorítása miatt rendelnek el mindenütt. Fontos lett volna nekem, hogy a földet folyamatosan sűrű növényzet védje a nyári tűző napsütéstől, mert a talajélet megsínyli, ha a kánikulának, szélnek ki van téve. Ahhoz hogy a talaj egészségéhez szükséges paránylények éljenek, nedvességre van szükség, s ez természetesen jelen lenne, ha nem kaszálnánk le az árnyékot adó lágyszárúakat.
A parlagfű miatt kiszabható büntetéstől tartva végül lekaszáltattam a területet. Augusztusban viszont megismertem egy helyi lovászlányt, akivel elkezdtünk egymásnak segíteni. Kiköltöztette a lovait a földemre, akik azóta is ott élnek, „füvet nyírnak”, trágyáznak. Ez egy igazi win-win helyzet, ami kedves a szívemnek.

A decemberi fásítás előkészületei már gördülékenyebben mentek, mint februárban, hisz lett tapasztalatom a szervezésben: karókat gyűjteni, megvenni a vadhálót, szólni sok-sok barátnak és izzítani őket, hogy keressék elő otthon az ásókat, szerszámokat…
Idén, 2024 őszén nem különálló fákat ültettünk, hanem fa-cserje-gyógynövény társításokat. Egymás közelében árnyékot adnak majd egymásnak a nyári melegben, párásabb közeget tartanak maguk körül, s idővel a napfényért versenyezve a növekedésük is gyorsabb lesz.

A szigeten élő egyik barátomtól kaptam 100 darab csertölgy csemetét, emellé még 60 darab bokrot és fácskát vásároltam, figyelve arra, hogy őshonos fajok legyenek. Minden társítás alá ültettünk fekete nadálytöveket, mert ez a gyógynövény mélyre hatoló gyökereivel feltárja a talajban megkötött káliumot, s a levelek őszi elkorhadásával ez az anyag elérhetővé válik más növények számára.

A mostani ültetés napján mintegy 160 fát tudtunk elültetni, ami nagy öröm volt mindannyiunknak! Az esemény atmoszférájáról két részvevő írt beszámolót:
- T. Julcsi, 21
„Önmagában a hétköznapokból való kiszakadás egy nagy élmény és lehetőség a valódi feltöltődésre. Ráadásul ezt az időt a szabad levegőn eltöltve, a tél eleji hidegben, még különlegesebbé válnak ezek a pillanatok. A faültetés egy tökéletes lehetőség minderre, mind a jótételre. Külön örömmel tölt el, hogy hazai fafajok csemetéi kerülhettek földbe és ezzel lehetőséget adhatunk a szántóterületről rég elveszett életközösségnek a megújulásra.
Mindez kedves emberekkel, barátokkal karöltve, beszélgetések és aktivitás közben megélni igazán élménydús és különleges volt.”
- V. Zsuzsi, 40
„Nagyon szeretek része lenni olyan kezdeményezéseknek, ahol valamit közösen létrehozunk, ami értéket képvisel és ezáltal lelkesítő és ösztönzően hat egy társaságra. Nagyon kedves számomra a Dunakanyar és a Szentendrei-sziget, személyes kötődésem van ide és fontos, hogy az itteni fejlődésnek a része legyek. Kötődöm a természethez, a földhöz és szeretek új embereket megismerni. Nagyon klassz társaság jelent meg a fásításra, sokan még nem ismerték egymást, de gyorsan összekovácsolódtunk, gyorsan kialakultak a szerepek, ki mit csinál. Nagy varázslat volt nyomás nélkül együtt dolgozni és közben nevetni, új életeket, történeteket, perspektívákat megismerni környékbeliek életéből. Én az ebédet főztem bográcsban egy nálam 15 évvel fiatalabb lánnyal és ez a kollab is klassz élmény volt. Nagyon jól esett fákat ültetni is, ténylegesen tenni valamit a természetért és közben egy jó barátnak is segíteni. A kaláka végén a tűz körül ülve beszélgettünk, ismerkedtünk, a nagy sötét ég alatt a Duna közepén. Egy angol fiú beazonosította a csillagokat az égen. Kerek volt nagyon ez a nap.”
Ezúton is köszönöm a 16 ültető barátnak, akik egész napjukat rászánták a 160 fa elültetésére.
Köszönjük a MrSale Öltönyüzletnek, hogy anyagilag támogatta a kis fák védelmét a vadháló finanszírozásával.
Thurnay Róza I Kerámiaműves, kézműves foglalkozásokat vezet, táborokat tart. Szabadidejében kertészetekben segít, nyelveket tanul, zenél.
Végre egy igazi Hír! Köszönjük szépen, azt is, hogy tudhatunk róla, meg persze azt is, hogy eszébe jutott egy fiatalnak, és meg is tette, hogy a kopárságba fákat ültessen! Sőt, társakat is talált hozzá. Lehetne egyszer ebből igazi országos mozgalom is! (Nem egymillió fával, hanem legalább 100 millióval, ahogy ők is egy napon elültették a rájuk eső adagot.)
A kötelező nyírás ellen mi is szoktunk leveleket írni a hatóságnak, hogy azokat büntessék inkább, akik lerontanak egy területet, ne azokat, akik javítják a természetességét, de eddig hiába. Különben parlagfű ilyen helyeken láthatóan nincs is, ahol van, ott pedig nem szólnak érte.
Ismertem egy embert, aki azért vett szántót, hogy erdeje legyen, de most nagyon örülök, hogy más is erre gondolt!