Bálnavadászat napjainkban: mit tehetünk ellene?

A bálnák különleges és elképesztően intelligens tengeri óriások, melyeket nem ismerünk és nem becsülünk eléggé. A bálnavadászat pusztán nyersanyagként tekint ezekre az állatokra, és sok ország a hivatalos tiltás ellenére gondolkodás nélkül pusztítja a bálnákat. 

Mi az a bálnavadászat? 

A bálnavadászat a vadászatnak egy évezredek óta végzett fajtája. Ha az emberi természet mértéket tudna tartani, akkor most nem kellene beszélnünk róla. A 19. században azonban megkezdődött egy folyamat, ami napjainkban is tart: a túlvadászás. A bálnák nyakló nélküli mészárlása oly sok fajhoz hasonlóan igen sok bálnafajtát a kihalás szélére sodort. Az ipari méreteket öltött bálnavadászat a túlhalászathoz hasonlóan nem csupán az egyes fajokra jelent veszélyt, hanem az egész ökoszisztémára, amelynek kényes egyensúlyát már most elég rendesen megbolygattuk. 

A bálnák a Föld legnagyobb testű emlősei, ezért nevezzük vadászatnak, nem pedig halászatnak az elejtésüket. A bálnavadászat során hajókról megfigyelik, majd bekerítik, végül változatos eszközökkel megölik a bálnákat. Ezután partra vontatják és feldolgozzák őket. 

A bálnavadászatot a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) 1982-ben moratóriummal szabályozta. Amikor tehát ma bálnavadászatról beszélünk, az illegális és a legális, de problematikus ipari vadászatról beszélünk, amelyet egyes országok a megállapodások ellenére folytatnak. 

Mi a bálnavadászat célja?

A bálnavadászat elsődleges célja a nyersanyag, amit a bálna ad: legyen szó a húsáról, a zsírjáról, vagy a csontjáról, esetleg magáról a dicsőségről, amely a bálna elejtésével jár: a bálnavadászattal a vadász – vagy akinek a vadász dolgozik –  mindenképpen jól jár. 

A fenntartható halászathoz hasonlóan azonban a bálnavadászatnak is több árnyoldala van annál, mint amit kommunikál kifelé. 

Mit kell tudni a bálnavadászat történetéről?

Mielőtt még megkezdődött volna az ipari vadászat, az emberek sok ezer évvel ezelőtt is vadászták a bálnákat, hasonlóan a bölényekhez, mamutokhoz vagy más nagyvadakhoz. Egyrészt mert dicsőség volt egy férfinak egy ilyen hatalmas állatot elejteni, másrészt mert fontos táplálék- és nyersanyagforrás volt. A régi kultúrákban egy elejtett állatnak minden porcikáját felhasználták, a húson és a zsíron kívül a csontokat, a bőrt és az inakat is: ez utóbbiak többnyire a ruházkodást szolgálták. 

Az inuitok, a baszkok és a szibériai tundra tengerparti részén élő népek, valamint a japánok és a vikingek ősidők óta vadászták a bálnákat. Hemingway Az öreg halász és a tenger, vagy Herman Melville Moby Dick című műve irodalmi igénnyel és hitelesen ábrázolva foglalkozik az örök témával: az ember és az óriás tengeri hal vagy cet kapcsolatával. De a mai Oroszország területén élő kisebbségi népek hagyományos történetei is gyakran ábrázolják az ember győzelmét a cethal felett (pl. A bátor Váj c. nyenyec mese). 

Koreai barlangrajzok és chilei sziklafestmények bizonyítják, hogy a régi emberek több ezer évvel ezelőtt is vadászták a bálnákat, nemcsak élelmezési, hanem rituális és közösségösszetartó okokból is. 

Hogyan működött ez régen? 

A bálna mindig is presztízsértékű zsákmányállat volt. Azonban amíg nem öltött ipari méreteket a bálnák vadászata, addig nem voltak fenntarthatósági problémák. Manapság azonban sok cetfaj a kihalás szélén egyensúlyozik. 

A bálnának mely részeit és hogyan hasznosították a múltban?

A bálnát elsősorban szigonnyal ejtették el, kemény és veszélyes harcban. A húsát természetesen megették, frissen vagy megszárítva. A bálnazsírt (mely bőséges rétegben fedi őket, hogy a tenger hidegében is melegen tartsa őket. A hagyományos társadalmakban elsősorban világításra használták, mécsesbe. Később a szappanfőzésnek is fontos alapanyaga lett, a 20. században már nyomdafesték és linóleum készítésére is felhasználták. Az első világháború alatt a nitroglicerin készítésében játszott szerepet a bálnazsír.

A bálna csontját és sziláját építkezésekhez is használták, valamint varráshoz, öltözködéshez, később a női fűző merevítését is szolgálta. 

Az ámbráscet a bélfala védelmére kiválaszt egy anyagot, amelyet aztán, hogy megtisztítsa magát, felöklendez, ami a sós tengervízben megszilárdul, és a partokon olykor megtalálható: ez az ámbra. Ez az igen értékes anyag a parfümök egyik fontos alapanyagaként is szolgál a mai napig. 

Mikor, hogyan szabályozták a bálnavadászatot? 

Az ipari bálnavadászat már a 17. században megkezdődött, majd a 19. században a gőzhajó feltalálását követően egyre felgyorsult a folyamat. A 20. század első felében kezdődött a nagy arányú mészárlás, amelynek következményeként 1986-ban moratóriumot vezettek be a kereskedelmi célú bálnavadászatra. Ezt néhány ország azonban nem tartja magára nézve kötelezőnek. 

Bálnavadászat napjainkban: melyik országokban vadásznak bálnára?

Japán

Japán a moratórium, vagyis a bálnák vadászatát tiltó nemzetközi egyezmény ellenére folytatja a bálnák mészárlását, csakhogy tudományos köntösben. A moratórium ugyanis bizonyos keretek között engedélyezi a bálnák kutatását, így Japán felállított egy Kutatóintézetet. Csakhogy a kutatott bálnákat meg is ölik, a húsuk pedig japán éttermek konyháiba és étlapjaira kerülnek. 2019-ben a japánok ki is léptek az IWC-ből. 

Norvégia

Norvégiában a csukabálnák vadászata régi hagyomány, valószínűleg sok-sok száz évre nyúlik vissza. Most már ők is alatta maradnak a leölhető bálnák mennyiségének.

Feröer-szigetek

A Feröer-szigeteken a kardszárnyú delfinek mészárlásának van századokra visszanyúló hagyománya. Ez is a kultúrájuk része, hogy rituálisan összeterelik és késsel leölik a bálnákat és az orkákat. Ezután elosztják, a húsukat elrakják télire, majd elfogyasztják, ahogy őseik tették. 

Portugália

Az azori szigeteki portugál területen, San Miguelen is volt hagyományos bálnavadászat 1987-ig, amikor a Hágai Nemzetközi Bíróság betiltotta a bálnavadászatot. Ott a földművesek, akik értenek hozzá, maguk vadászták idényszerűen a bálnákat őseik szigonytechnikájával, bálnavadász csónakokból. Ez veszélyes volt az emberre nézve is, és nem nagyipari méretekben történt. 

Izland

Izlandon 2003 óta újra vadásznak bálnára, de úgy néz ki, abbahagyják 2024-ig. Jelenleg még egyedül a kékbálna vadászata tilos. A leállás oka főleg a japán konkurencia, vagyis nem éri meg nekik gazdaságilag. 

Kik, hogyan lépnek fel a bálnavadászat ellen?

Az első kezdeményező a Greenpeace volt. Aktivistái például az ‘50-es években felfújható gumicsónakkal álltak a bálnacsalád és a vadászhajó közé. Ma már törvényileg védett a kereskedelmi célú bálnavadászat, hogy a populáció magához tudjon térni. A bálnavadászat azonban a mai napig presztízskérdés sok ország számára, és a tenger kőkemény harcok színtere. A Greenpeace-en kívül a Sea Sheperd nevű nonprofit cégnek is az a célja, hogy megvédje a tengeri élővilágot, minden lehetséges módszerrel: éjszakai járőrözéssel, gerillaakciókkal (illegális halászokon és vadászokon való rajtaütés). 

Mi mit tehetünk a bálnavadászat ellen? 

Bár minket talán látszólag nem érint közvetlenül a bálnavadászat, azért ne legyenek kétségeink, hogy az ökoszisztéma felborulása és a fajok kihalása, valamint az emberi morál elüzletiesedése igenis befolyásol. Minket is, az utódainkat is. 

Ha szeretnénk tenni valamit, támogathatjuk a bálnákat védő szervezeteket. Érdemes utánajárni annak, melyek azok a szervezetek, amelyek hitelesek számunkra. Ilyen tengeri élőlényeket védő szervezet például a Sea Shepherd. 

De ha pusztán annyit teszünk, hogy megismerjük a bálnákat, az életüket, a közösségi szokásaikat, hogy mennyire okos és érző lények, már azzal is előbbre van a világ: hiszen eggyel többen vannak azok, akiknek számít minden egyes tengeri élet. 

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szabadúszó szövegíró és mesemondó.