Mennyire sikeres az elefántcsont-kereskedelem elleni védekezés?

Az elefántcsont éppen olyan véres luxustárgy lehet, mint a gyémánt. Már csak mintegy 415 000 afrikai elefánt él a vadonban, és az orvvadászok évente még mindig legalább húszezret ölnek meg az agyarukért.

Ha nem sikerül végleg megállítani az illegális elefántcsont-kereskedelmet, akkor hamarosan az elefántok is a kihalás szélére sodródnak. Ennyit aligha ér meg néhány zongorabillentyű. A változás Kenyában indult el, miután 2010 és 2012 között százezernyi elefántot mészároltak le az orvvadászok.

Akkor úgy döntöttek a kenyaiak, hogy drasztikus módszerekhez folyamodnak, különben pár év múlva nem lesz több elefánt Afrikában.

Miért értékes az elefántcsont?

Az elefántcsont – azaz az elefánt agyara – önmagában nem bír különösebb értékkel, de hagyományos felhasználása miatt ma is nagy becsben tartják világszerte. A jó minőségű műanyagok feltalálása előtt az elefántcsontból lehetett a legjobb billiárd- és snooker-golyókat, sétapálcafejeket és zongorabillentyűket előállítani.

Emellett közkedvelt volt az ékszeriparban is, mert egészen aprólékos finomságúra lehetett kifaragni.

Az elefántcsontot az őskor óta használja az emberiség

Ugorjunk vissza a múltba: a történelemórákról mindenki tudja, hogy az őskori ember többek között mamutra is vadászott, a csontját pedig egyaránt felhasználta:

• építményekhez
• fegyverekhez
• háztartási eszközökhöz
• művészeti és kultusztárgyakhoz

Lényegében azt mondhatjuk, hogy az elefántcsont (a mamut agyara is ide tartozik) az őskor egyik legfontosabb alapanyaga volt, amit formálhatóság és sokoldalúság szempontjából majd csak a réz tud helyettesíteni.

A régészek nemrégiben Oroszországban egy kb. 14 méter átmérőjű, kör alakú kunyhó maradványait tárták fel, amely teljes egészében mamutcsontokból készült. Ez több mint 60 gyapjas mamut agyarát, koponyáját és csontjait tartalmazza. Az építmény körülbelül 25 000 éves lehet.

Az elefántcsont az ókorban a királyi gazdagság egyik szimbóluma lett

Egy, a Nature-ben frissen publikált tanulmány szerint a klímaváltozás volt a gyapjas mamut kihalásának végső oka – de ebben a folyamatban az ember is kivette a részét. Ahogy fogyatkoztak a mamutok, az ókorban már az elefántcsont vette át a mamutcsont szerepét.

A civilizációk felemelkedésével az elefántcsont szerepe is átértékelődött: a réz, majd a bronz és az ezüst szinte minden szempontból jobbnak bizonyult a használati tárgyak készítéséhez – kezdve azzal, hogy nem akarta megölni a bányászokat-, de a dísztárgyak és kultikus tárgyak előállításához is.

Mivel ritkaságszámba ment immáron, aligha meglepő módon az elit sajátította ki a Közel-Keleten, és onnantól kezdve a hatalom és gazdagság egyik szimbólumává vált. Még a Biblia is említi két helyen (2Krón 9,17, 1Kir 22,39), hogy az uralkodók elefántcsont- és arany díszítésű trónust készíttettek, sőt izraeli régészek nemrég meg is találtak egy egész halom díszes elefántcsont-lapocskát.

Az újkorban a luxus egyik alapanyaga lett

Az afrikai elefántcsont-kereskedelem csúcsidőszaka a 15. századtól a 19. századig tartott, és kiterjedt Európára, az arab világra és a Távol-Keletre is. Bár az indiai elefánt is megszenvedte a folyamatot, de mivel a nőstényeknek nincs agyara, továbbá igásállatként is alkalmazzák a mai napig, a faj fennmaradása nagyjából biztosított volt.

A 19. és 20. században az elefántcsontból készült zongorabillentyűk, biliárdgolyók és luxuscikkek iránti növekvő kereslet az elefántpopuláció brutális zsugorodásához vezetett.

Kína vált a legfontosabb elefántcsont-importőrré

Kínában az elefántcsontot szintén régóta tekintik értékes anyagnak: díszek és ékszerek készítésére használják, továbbá a hagyományos kínai orvoslásban is szerepet kap.

Egyes gazdag kínaiak úgy gondolják, hogy az elefántcsont birtoklása sikeresebbé teszi őket, és szerencsét hoz nekik. A legutóbbi évekig Kínába irányult az elefántcsont-kereskedelem legnagyobb része: a vadvilág szakértői szerint az illegális export mintegy 70 százaléka ott kötött ki.

Miért problémás az elefántcsont-kereskedelem?

Nem is olyan régen, még 2013-ban írta az Állatjóléti Intézet (Animal Welfare Institute), hogy az afrikai elefántokat nagyobb arányban ölik meg, mint 1989 óta bármikor – ebben az évben fogadták el az elefántcsont-kereskedelem világszintű tilalmát.

„Afrikában átlagosan 15 percenként ölnek meg illegálisan egy elefántot, hogy kielégítsék az elefántcsont iránti kielégíthetetlen keresletet. Több elefántot ölnek meg, mint ahány születik – ez a tendencia, ha nem fordul meg, elkerülhetetlenül a kihaláshoz vezet.

Több elefántcsontot csempésznek, mint az 1989-es kereskedelmi tilalom óta bármikor. 2011-ben rekordmennyiségű, 24 tonna csempészett elefántcsontot foglaltak le. A 2012. évi adatok még nem állnak rendelkezésre, de szinte biztos, hogy a 2011. évi szintet is meghaladják.”

Milyen módszerekkel lehet küzdeni az elefántcsont-kereskedelem ellen?

Amíg szabadon lehet kereskedni egy árucikkel, amin ráadásul busás a haszon, és jellemzően nem kérdezi senki, hogy az importőr honnan, hogyan szerzi be, addig jóformán semmit sem lehet tenni a kínálat visszaszorítására. Minden elkapott orvvadászra jut olyankor öt másik, akik vadásszák tovább az elefántokat.

Ezt ismerte fel előbb az USA, majd Kína is. Korábban az elefántcsontok elpusztításával kísérleteztek, de ennek inkább csak árfelhajtó hatása volt. 2016-ig több mint 263 tonna elefántcsontot semmisítettek meg – jellemzően elégetéssel vagy aprítással – a világ 21 országában megrendezett, nagy visszhangot kiváltó események során. Az első eseményt 1989-ben Kenya tartotta.

A 2013-es amerikai elnöki rendelet jóformán teljesen betiltotta az elefántcsont behozatalát az USA területére

A Nemzetközi Állatjóléti Alap (International Fund for Animal Welfare) írt a legérthetőbben a 2013-es amerikai elnöki rendeletről, ami 2016. július 6. óta lényegében megtiltotta az elefántcsont-kereskedelmet az Egyesült Államokban.

Ezen rendelet nem tette illegálissá az elefántcsont (tárgyak) birtoklását vagy öröklését, viszont ha valaki nem tudja bizonyítani, hogy antik tárgyról van szó, akkor az USA-ban illegális annak az elefántcsont tárgynak a vásárlása és az eladása egyaránt.

Kivételt képeznek a múzeumi vagy tudományos példányok, a zenekari hangszerek és néhány más, nem kereskedelmi célú elefántcsont behozatala, de a főszabály az, hogy ékszerként viselni, eladni vagy a szomszédoknak mutogatni való elefántcsont tárgy többé nem juthat át a határon legálisan.

Mennyire számít sikeresnek az elefántcsont-kereskedelem ellen folytatott küzdelem?

A WWF végzett egy öt éven át tartó felmérést, amely alapján elmondhatjuk, a közel teljes tiltás és az országok közötti összefogás kezd eredményt hozni. E szerint 2021-re már a következőképpen alakult az elefántcsont piaca Kínában, ahol az agyar még mindig közkedvelt nyersanyag:

Az elefántcsont vásárlás továbbra is csökkenő tendenciát mutat. Az elefántcsont saját bevallásuk szerint történő vásárlása 2020-ról 2021-re nőtt (12 százalékról 15 százalékra), de még így is kevesebb mint fele a 2017-es, tilalom előtti szintnek (31%).

Még a legelkötelezettebb elefántcsont-vásárlók is arról számoltak be, hogy kevesebbet vesznek. A rendszeres tengerentúli utazók száma – ők az egyik legelkötelezettebb elefántcsont-fogyasztói szegmens – 2017 óta tavaly érte el a legalacsonyabb szintet.

Tegyük hozzá, hogy 2020 elejétől kezdve a covid-járvány miatti utazási korlátozások felbolygattak minden piacot, így az elefántcsontét is. Viszont azzal, hogy 2018 január 1-jével Kína is csatlakozott az elefántcsont-kereskedelem tiltásához, a legnagyobb piac zárult be a kereskedők előtt.

Jól hangzik, igaz? Létezik azonban egy másfajta elefántcsont-forrás, ami lényegében nem más, mint az őskori mamutok „újrahasznosítása”.

Elefántok megölése nélkül is lehet elefántcsontot szerezni a természetben

Kínában és más ázsiai országokban továbbra is óriási a kereslet az elefántcsont iránt, és az elefántagyarak piaca egyre szűkül, ahogy a megőrzési erőfeszítések fokozódnak. Egy nagy mamut agyar – az „etikus elefántcsont” – több tízezer dollárt is érhet egy szerencsés elefántcsontvadásznak.

Az már más kérdés, hogy az illegális régészettel mennyi kárt okoznak – ám legalább elefántot nem kell ölni érte. Jelenleg pedig ez a leglényegesebb szempont.

Borítókép: brookings.edu

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.