Fentről miért nem látják a fától az erdőt?

Fidlóczky József erdőmérnök mellett hallgattam végig a konferenciát, tőle tudtam meg, hogy éppen azok nincsenek jelen, akiknek jogában állna változtatni az idejétmúlt, környezetromboló erdészeti hozzáálláson. Erdő konferenciát szervezett a Magyar Tudományos Akadémia november 12-én.

Nagyon sokan eljöttek, több, mint kétszázan, és még többen reméltük, hogy az erdők valódi problémáiról lesz szó. Nevezetesen arról, hogy a klímaválság szorításában már egyáltalán nem fenntartható a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlat. Arról, hogy nemzeti parkjaink erdeit is biomassza erőművekben égetik el, vagy arról, hogy a legszebb és a legérzékenyebb bükköseink is tarvágás áldozatai lesznek. Sokan nem értették a konferencia elején, hogy milyen megfontolásból szervezték, ám délután az egyik neves előadó elárulta, hogy inkább a civileknek, az erdőpedagógusoknak szól.

Fidlóczky József 1972-ben szerezte meg az erdőmérnöki diplomát, azóta több, mint 30 éves hazai- és külföldi erdészeti tapasztalattal rendelkezik. Több távol-keleti országban volt erdészeti szakértő, és sivatagot fásított Közel-Keleten. Nyolc évet dolgozott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ügyvezető igazgatójaként, mára már fél évszázada áll az erdők szolgálatában. Napjainkban a tölgyerdők védelmét szolgáló Európai Uniós LIFE projektet vezeti, aktív természetvédő, ezen belül az erdők védelme tölti ki minden szabadidejét. Kevés dolog történik az ő tudta nélkül a hazai erdőkben.

Nemrégiben az Agrárkamara szervezésében megalakult az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, amely

elvileg azzal a céllal jött létre, hogy az erdők klímaadaptációját segítse, de érzékelhetően elég tendenciózusan, a klímaváltozásra hivatkozva erdeink lecserélésének (kivágásának) szükségességét hivatott alátámasztani, hogy így minél több fát lehessen elégetni.

Valószínűleg ezért, a civil szervezeteknek, de még a nemzeti parkoknak sem nem nagyon adtak teret. Egyedül a WWF kapott lehetőséget a civilek képviseletére. A WWF az egyik munkacsoportba az MME képviselőjeként Fidlóczky Józsefet delegálta, de már az alakuló ülés is botrányos volt, mivel az Agrárkamarát képviselő elnök nyíltan érzékeltette, hogy bólogató Jánosokon kívül másokra nincsen szükségük. Ezen a Fórumon alig esett szó az erdők ökológiai szolgáltatásairól, mintha csak mellékesen jegyezték volna meg, hogy az erdőknek felbecsülhetetlen funkciójuk van a légkörünk hűtésében, az éghajlati szabályozásában, vizeink, levegőnk tisztításában, a biodiverzitás megőrzésében, és csak röviden említették az erdők rekreációs szerepét.

Fidlóczky József egyike volt azoknak, akik huszonhat évvel ezelőtt azzal a céllal alapították meg a Pro Silva Hungaria Egyesületet, hogy megismertessék és népszerűsítsék a természetkímélő erdőgazdálkodási módszert, melynek az a lényege, hogy a fakitermelés végvágás nélkül folyik, így megmarad a folyamatos erdőborítás a területen. Ezt a módszert örökerdő gazdálkodásnak hívják. Használatával megkímélik az ökoszisztémát, ugyanakkor a faanyagtermelés is biztosított az úgynevezett szálalással, amikor egyesével, vagy kisebb facsoportokban veszik ki a faanyagot az erdőterületről.

Ehhez képest a huszonkét állami erdőgazdaság nyereségorientált kényszerpályán mozog, azt a kétszáz éves vágásos erdőgazdálkodási gyakorlatot követi, ami rendszeresen tarvágott, vagy ahhoz hasonló végvágott területeket eredményez, folyamatosan szegényíti el az erdőket, úgy, hogy közben ennek gazdasági jelentősége nincsen, mert a nemzeti jövedelemhez csak 0,02%-kal járul hozzá. Vetik és aratják az erdőt. Ami egy alföldi akácossal vagy nyárfaültetvénnyel megtehető, de egy védett, természetközeli erdővel nem. Ennek ellenére mégis ez ma a bosszantó és természetpusztító gyakorlat. Huszonhat év alatt erdeink mindössze 1,7%-a olyan szerencsés, hogy örökerdőként kezelik.

A legelképesztőbb és a legindokolatlanabb dolog, hogy az erdőgazdaságok a nemzeti parkjaink területén álló erdőkben is folytatják ezt a nem is gazdaságos, de a nemzeti parkok funkciójával ellentétes, természetkárosító gyakorlatot.

Ezért elengedhetetlen, hogy a nemzeti parkok területén lévő erdők átkerüljenek a nemzeti parkok kezelésébe, kikerüljenek az erdőtörvény hatálya alól és a természetvédelmi törvényben meghatározott természetvédelmi kezelési tervek szerint kezeljék ezeket. Törvénynek kellene előírnia azt is, hogy ezekből az erdőkből csak az invazív és idegenhonos fafajok fája vihető ki.

A nemzeti parkok területén kívül eső tájvédelmi körzetekre és egyéb védett erdők vonatkozóan a természetvédelmi kezelési terveknek kell a fő irányadónak lenniük. A fokozottan védett területeket a nemzeti parkok területére vonatkozó szabályok szerint kelljen kezelni. A nem fokozottan védett őshonos erdőtársulásokban, csak örökerdő gazdálkodás legyen lehetséges.

A hazai erdőmérnök képzés fellegvára a Soproni Egyetem, ma már szintén alapítványi formában működik. Jellemző az erdészeti oktatásra, hogy a fent említett Pro Silva módszer nincs a kötelező tananyagban, az egyetemen is csak fakultációban lehet választani. Az erdészeti középiskolákban még úgy sem választható. Pedig a Mecsekben a Mecsekerdő Zrt. a saját dolgozói képzésére kialakított egy egyhektáros, nagyszerű oktató területet, ahol szívesen látná a közelükben lévő erdészeti iskolákat is a módszer gyakorlati elsajátításhoz, de állítólag „nincs rá igény”.

Erdeink már legalább két évtizedet veszítettek erejükből és területeikből az ősidők óta berögzült piaci szemlélet miatt és a folyamat az utóbbi időben felgyorsult. A fő magyarázat abból adódik, hogy néhány ügyeskedő ember a leállított széntüzelésű erőműveket fával mint megújuló erőforrással kívánta tovább üzemeltetni, mondván, így kiváltható vele a fosszilis energia. Csak arról az „apróságról” feledkeznek meg az illetékesek, hogy a megújulás hosszú évtizedekbe kerül! Amit az erdő 50-100 év alatt állít elő, az a biomassza erőművekben pár óra alatt elég. Lesz belőle némi hőenergia és a széntüzeléssel egyenértékű szén-dioxid.

Ezek az erőművek pedig az erdő elégetéséért és a bennük megkötött szén-dioxid felszabadításáért évi tizenhat milliárd forint támogatást kapnak a befizetett adóinkból.

A fosszilis energiáról való leválást, így a biomassza erőműveket az EU sok pénzzel támogatja egy úgynevezett modernizációs alapból. Erre az EU-s tervre az MME nevében Fidlóczky József elutasító véleményt adott, de az ipari lobby érdeke természetesen felülkerekedett a józan észen. Az erdőgazdaságért felelős tárca azzal indokol és ehhez várja az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum segítségét, hogy bükköseink a klímaváltozás áldozatai, amúgy is már csak vegetálnak, így ideje lecserélni őket jobban alkalmazkodó, a világ más tájról behurcolt fafajokra. Egyre több tanulmány bizonyítja, hogy ez nem igaz, az idős erdők és a bükkök is képesek alkalmazkodni, illetve a hazai fafajok képesek az esetleg megnyíló tereket benépesíteni, csak időt kell nekik adni, de legfőképpen helyes erdőgazdálkodással kell megtámogatni őket!

A globális felmelegedés és a klímaválság idején hatalmas öngól az erdők megújulásával magyarázni a folytatódó vágásos erdőgazdálkodást. Hiszen az utóbbi években számtalan erdőtelepítés semmisült meg, vagy éppen alig élte túl a forró, aszályos nyarakat. Ezzel szemben az örökerdő gazdálkodásnak éppen az a lényege, hogy kisebb foltokban történő felújítás során a meglévő erdő védelmet nyújt a csemetéknek. Nem kérdés, hogy az erdőgazdálkodás sürgős reformra szorul.

Érthetetlen, hogy az erdészek miért nem a minden szempontból előnyösebb lehetőséget választják, inkább tarra vágni és újra telepíteni akarnak. Sajnos, az ilyen klímaváltozásra hivatkozott fafajcserék megnyitják az EU pénztárcáját is, ami szintén csábító lehet.

Az erdőgazdaságokban óriási a munkaerőhiány, ami egyre csak fokozódik. Azaz az erdészetekből szinte teljesen hiányzik a kétkezi szakképzett munkaerő. Egyrészt nem tudják hivatalos állományban egész évre megfizetni őket, másrészt pedig ki akar ma állandó erdészeti munkából, favágásból élni? A legalapvetőbb terepi szakmunkákat, mint az ültetés, telepítés, ritkítás, fakitermelés – mind-mind vállalkozók és alvállalkozók végzik, akik szintén nem tolonganak a munkáért. A teljesen képzetlen dolgozó nem nézi az erdő érdekeit, hanem a lehető legrövidebb idő alatt szeretne végezni a rábízott munkával. Előfordul, hogy az erdészet heteket kénytelen várni rájuk. Ebből következik, hogy gyakran nem a megfelelő talajállapotban vagy ideális vegetációs időben dolgoznak. Sőt, olyan is előfordul, hogy a fakitermelés során még erdész sincs jelen, aki vigyázna a megtartandó faegyedekre…

Erdeinket súlyosan veszélyezteti a hatalmasra duzzasztott vadállomány is. A normális vadlétszám többszöröse rágja teljesen tarra egyes erdeinket.

Egyszerűen nem tud eltartani ennyi vadat az erdő. A biológiai egyensúly eltűnt. A tölgyek 8-10 évente adnak jó makktermést, s ezekben az években szokták összegyűjteni a makkot az ígéretesebb tölgyállományok alól, hogy biztosítva legyenek a következő évek facsemetéi. A makktermésért versenyt kell futni az idővel, mivel a vadászok annyira felszaporították a vadlétszámot (vaddisznó, őz, gím, dám, muflon stb…), hogy a makkhullás után egy-két héttel már semmi nem jut az erdőnek. Vagy, ha szerencséje van a makknak és kihajt márciusban, akkor sem biztos, hogy megéri a következő egy-két tavaszt, mivel a vadnak enni kell, fára pedig nem tudnak mászni. A friss, zsenge magoncoknál kevesebb finom falat van számukra.

A vaddisznók egyik kedvenc csemegéje szintén a tölgy- és bükkmakk, így nem szabad csodálkozni azon, hogy Budapest hegyvidéki kerületeiben vaddisznókondák randalíroznak. Az, hogy miért van túlszaporítva a vadállomány, arra egyszerű a válasz: mind kormányzati, mind lakossági szinten egyre népszerűbb ez a fegyveres hobbi, és minek a fegyver, ha nincs mire lőni?

Ahogyan a Pro Silva módszer kiterjesztésében, úgy a tölgyeseink megmentését szolgáló Life4Oak Forests projektben is nagy erőkkel dolgozik Fidlóczky József. A projekt célja, hogy megteremtsék őshonos védett tölgyeseink természetvédelmi célú kezelésének a módszereit, amit hamarosan egy kézikönyvben fognak közzétenni, hogy ezzel utat mutassanak a védett tölgyesek szakszerű kezeléséhez.

Nagyon fontos lenne elérni, hogy az erdő már nem létező gazdasági jelentősége helyett, a tényleges jelentőségét: levegő-, víz-, talaj-, és klímavédelmet, illetve a biológiai sokféleség megőrzését és a humán egészségvédelmet tekintsék a döntéshozók mértékadónak.

Látva a hazai védett erdők gyorsuló leromlását és kitermelését, és látva a felelős államtitkár megelégedett nyilatkozatát, Fidlóczky József nyílt levelet írt egykori kollégájának Zambó Péternek, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkárának. A levélben felajánlotta segítségét és számon- kérte a hiányzó erdőgazdálkodói rugalmasságot. A válaszlevél sajnos általánosító volt és csúsztatásokkal teli.

Fidlóczky József már az összes lehetséges és hivatalos fórumon mindent megpróbált erdeink megmentésért. Felelős erdőmérnökként tisztában van azzal, amivel az Agrárminisztériumban is tisztában kellene lennie mindenkinek: Alaptörvényünk rögzíti az egészséges környezethez való jogot, amelyet csak közös örökségünk, természetes környezetünk – különösen a termőföld, a biológiai sokféleség, a vizek és az erdők védelmével és felelős használatával biztosíthatunk a jövő generációinak. Éppen ezért csatlakozott szaktanácsadóként az egyik legaktívabb civil erdővédelmi szervezethez, az Erdőszeretet Szövetséghez, melyhez változást sürgetve egyre többen bekapcsolódnak. Mert törvényhozóink, sajnos még mindig nem látják a fától az erdőt, csak saját meggazdagodásukat.

Zelei Anna | agrármérnök, kertészmérnök, lelkes természetvédő. Támogatója ill. önkéntese a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, a WWF Magyarországnak, a Greenpeace Magyarországnak és az xForest.hu-nak. A Norvég utakon, Az elveszett erdő, Ha az ERDŐ beszélni tudna című könyvek szerzője. Instagram: @anna_zelei

Helyesbítés

Kedves Olvasóink!

A 2025. december 5-én Fentről miért nem látják a fától az erdőt c. cikkünkbe sajnos bekerült egy helytelen mondat: „Szakmai berkekben azt rebesgetik, hogy az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkárának saját csemetekertje van, amiből majd fedezni lehet az új állami megrendeléseket…”. Bár a fenti sugalmazást több szakmabeli beszélgetőpartnerünktől is hallottuk, hiba volt ezt az állítást tényellenőrzés, illetve az érintett helyettes államtitkár reagáltatása nélkül közölni. Ezért, mintegy korrekcióként, szó szerint közreadjuk Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkárnak a fenti állítással kapcsolatos reakcióját:

„A cikkben szereplő alábbi mondat:„Szakmai berkekben azt rebesgetik, hogy az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkárának saját csemetekertje van, amiből majd fedezni lehet az új állami megrendeléseket…”– valótlan következtetésen alapul. Valóban rendelkezem, cégtulajdonosként egy csemetekerttel, amelyet magánerdőgazdálkodóként, átlátható módon és jogszerűen üzemeltetek, több, mint 30 éve. Ez a tevékenység azonban semmilyen módon nem kapcsolódik állami megbízások teljesítéséhez, és különösen nem a hivatali munkámhoz. A cikk sugalmazása – közvetetten ugyan, de – azt állítja, hogy hivatali pozíciómmal visszaélve szereznék jogosulatlan előnyöket, ami teljes mértékben megalapozatlan.”

A hibáért elnézést kérünk, az inkriminált mondatot eltávolítottuk a cikkből.