Hogy ne terjedjen a Semmi!

Michael Ende örökbecsű könyvében (Végtelen történet), Fantázia országában egyre terjed egy furcsa jelenség; a Semmi. Ha belenéz az ember, olyan, mintha megvakulna. S amit a jelenség megközelít, azt menthetetlenül magába húzza.

A magyar hon lehetne Fantáziaország, s benne a Balaton a mesebeli Zengerdő, mely éppen most esik áldozatul a Semmi könyörtelen előrenyomulásának. Ahol nádas volt, most luxus lakópark épül, a kempingek helyén luxus lakóparkok emelkednek, a maradék beépíthető helyen – na mi? – igen: luxus lakópark nő ki a földből. Na jó, kicsit túloztunk. A luxus apartmanok sivatagait néha megtöri egy-egy ipari- vagy jachtkikötő, Erzsébet tábor, szállodakomplexum. De a lényeg ugyanaz: kevesebb természet, több beruházás. Kevesebb természetvédelem, több – állítólagos – fejlődés. Kevesebb hely a helyi lakosoknak és ökoturistáknak, több idegen tőke. Nagyobb ökolábnyom, nagyobb GDP. De persze nem a helyi vállalkozóknál, hanem gyanúsan NER közeli zsebekben. Kevés favágó sok fát kitermel, kevés Beton Egon sok Zöld Ödönt győz.

Az ún. Balaton törvény[1], amitől a gyanútlan polgár tavunk és nemzeti kincsünk hosszútávú védelmét várta, mintha egy hatalmas gátat szakított volna fel. Mintha kirakták volna a Magyar Tengerre a „Szabad a préda, oligarchák előnyben!” táblát.

A kormány törvénymódosítási javaslatok elfogadására szólította fel a balatoni régió 44 önkormányzatát, amire azok minden eddiginél rövidebb határidőt kaptak. S persze nincs se fellebbezési, se vétójoguk. (A tiltakozó petíció itt aláírható.)

De vizsgáljuk meg kissé közelebbről, mit is jelent a mai magyar valóságban a Semmi. A NER-t? Semmi esetre sem, vagy legalábbis nem egy az egyben. A NER olyan mint a kommunizmus, alapeszméje (magyar tőke külföldi tőke helyett) eredetileg „egészen jó ötletnek tűnt”. Ám a valóság oly messze áll az eredeti ideától, mint a Tolsztoj idealizmusa a megvalósult szocializmustól. Ott eszme, itt hatalom, ott közcél, itt magánérdek. Nemes és nemzeti célok köntösében a köztulajdon és a jövő nemzedékek életfeltételeinek egyre brutálisabb kisajátítása. Kevésbé finoman fogalmazva: legális, sőt államilag erősen támogatott lopás. A NER tehát itt is most erős kapcsolatban van a Semmivel, de nem egyenlő vele.

Akkor hát mi lenne a Semmi? Esetleg a természetpusztítás? Nádas helyén toronyház, kemping helyett sűrű beépítésű lakópark, 500 méteres móló, Balaland. Már az elnevezések is közel állnak a semmihez; fantáziátlanság, silányság, igénytelenség süt át belőlük. Néhányat említünk, csak Keszthelynél maradva: Royal Homes, Luxury Appartmanok (sic!), Helikon Panoráma Residence, Helikon Terasz, Lake Resort (korábbi nevén IBUSZ Kemping), Bay Resort. Valóban különleges nyelvi lelemény kell, hogy az ember anyanyelvén megtalálja ezen nehezen lefordítható szavak magyar megfelelőjét, pl. öböl, üdülő, királyi.

Azt is tudnunk kell, hogy Keszthelyen szinte minden a Georgikon, a Helikon és a Festetics nevet viseli, amitől az ilyen nevű új objektumok egyfelől elég közhelyesek, másfelől szinte meggyalázzák e nevek eredeti viselőit. Ám most nem anyanyelvünket védjük, hanem a Balatonon is terjedő Semmi természetét kutatjuk. Természetpusztítás volt és lesz, mindössze mértéke és sebessége a kérdéses. Hiszen bent maradhat az a jóízlés határain, ami kb. megegyezik a természet adaptációs képességével. (Globálisan lásd A bolygó határai c. filmben, ill. a kutatás magyar összefoglalójában). A Semmi tehát közeli rokon a természetpusztítással, de mégsem azonos vele.

Vérmesebb olvasók talán egy-egy személyt vagy csoportot azonosíthatnak Semmiként, legyen az politikai ízléstől függően Soros György, az illuminátusok, a Rotschild család, vagy ezek elméletileg ideológiailag ellenkező oldalon álló, de hasonlóan Kisgömböc módjára viselkedő magyar megfelelői (s itt a szerző ellenáll a csábításnak, hogy regnáló politikusok vagy áttételes rákként burjánzó vagyonú magyar oligarchák nevét sorolja fel.)

Én a magam részéről elzárkózom attól, hogy személyeket, vallási vagy népcsoportokat, konkrét intézményeket vagy gazdasági érdekcsoportokat jelöljek meg végső bűnösként, a Semmi okozójaként. Ez persze már vallási meggyőződés. Jézus ugyanis elítéli a bűnt, de nem ítélkezik a bűnös felett. Fantázia ország idealista őslakosaként még azt is tudom feltételezni, hogy a Balatont beépítő köröket jól felismert önérdekük mellett valamiféle homályos fejlődéseszme is vezérli: erősebb gazdaság, több turizmus, nagyobb GDP, versenyképesebb Magyarország.

S itt el is érkeztünk a végső válaszhoz, legalábbis ami a szerző véleményét illeti a Semmi mibenlétéről.

A Semmi szerintem egy idejét múlt értékrend, egy ún. paradigma, avagy mém, ami korszerű volt Adam Smith, Széchenyi István vagy tolnai Festetics György idejében, de romboló és csüggesztő a 21. században.

Hosszan magyarázhatnánk a szelíd fejlődés és a mennyiségi növekedés közti különbséget, de néhány kép többet mond 1000 szónál. Nézzük meg pl. Benidorm ill. a Krk-sziget tengerpartját, Superdevoluy ill. Tauplitz síüdülőit, Ha long ill. Hainan látképeit.

Hagyományos falvak és tájak vagy felhőkarcolók, családi vendéglátás vagy luxusszállodák, stégek és csónakok vagy vitorláskikötők. Persze van az utóbbira is igény, sőt ezeknek is helye van a nem-Semmi fejlődésben. Ám ezek a hatékonyabb vívmányok hajlamosak kiszorítani a fapadosabb megoldásokat, s ezzel persze a fizetőképes turisták egyre nagyobb részét. Nem mellesleg a helyi lakosokat.

A jelenségnek tanúi lehetünk San Franciscóban, ahol az ún. „hiperdzsentrifikáció” és a kaliforniai álmot kereső „digitális nomádok” beáramlása olyan ingatlan-, bérleti és élelmiszerárakat eredményezett, amit a hétköznapi helyiek már nem tudnak megfizetni, ezért vagy a térhódító gazdagok szolgáivá válnak, vagy elköltöznek.

Keszthelynek, Magyarországnak és a világnak ennél mélyebb gondolatokra van szüksége. Bár a Semmi terjesztőinek megbocsáthatunk, „mert nem tudják, mit cselekszenek”, de a Semmi terjedését meg kell állítanunk!

A helyi közösségeknek ki kell alakítaniuk az új értékrend, a szelíd fejlődés jövőképét, összefogással, civil és politikai szerepvállalással pedig meg is kell azt valósítaniuk. Aki tétlenül nézi a Semmi terjedését, az maga is terjeszti azt. A rosszallók és hőzöngők gyakorlati passzivitásukkal segítik a tudatlanok burjánzását. Aktívan vagy passzívan, de együtt segítik „a bűn struktúráinak” terjedését.

Ha nem csinálunk semmit, akkor a Semmit csináljuk. Csináljunk már valamit, mert csak így tehető Végtelenné a Történet!

Dr. Tóth Gergely, közgazdász, Keszthely civil polgármesterjelöltje

[1] „Balaton-törvény”: hivatalos nevén „2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről”. Ennek felhatalmazása alapján készül “A Balaton vízparti területeinek közcélú területfelhasználási terve” és az „új balatoni partvonal-szabályozási” terv.