A hagyományos mókusok őshonosak a legtöbb fán, így a fenyőfákkal szemben sincsenek különösebb fenntartásaik. A modern környezet, egészség és jövőtudatos polgárok (azaz a biomókusok) azonban minden fogyasztási döntésükben igyekeznek a legkisebb kárt okozni az élővilágnak, embertásaiknak és a jövő generációknak. Általában ez szinte lehetetlenné teszi az öko-racionális vásárlói döntést; csak rossz és rosszabb megoldások között lehet választani. Nos, jó hírünk van! A karácsonyfa vásárlásnál van legjobb döntés, ami viszont nem feltétlenül a legkézenfekvőbb. De vajon melyik az? Kicsi gyökeres, nagy a piacról, netán műanyag összerakható?
Mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy a legkisebb öko-lábnyomú az ún. zéró karácsony, azaz ha nem veszünk fenyőfát. Nem is bérlünk, hiszen az oda- és elfuvarozás is CO2 kibocsátással jár. Így díszeket sem kell vennünk, és persze ami a legfőbb, ajándékokat sincs mi alá rakni. Megoldódik tehát egy kisebb és egy nagyobb környezettudatossági dilemmánk: becsomagoljuk-e az ajándékot, ill. mit vegyünk a minden materiális fogyasztói igényükben túlkielégített rokonainknak, barátainknak, üzletfeleinknek?
Bár ez a megoldás elsőre furcsán hangzik, a karácsonykor messzi wellness-szállodába vonuló polgártársaink jó úton járnak a megvalósítás felé. Ám a 100%-os zéró karácsony (otthon maradni és nem észrevenni az ünnepet, hiszen a luxusszállodában sajnos messze nagyobb az egy főre jutó ökolábnyom, mint legtöbbünk otthonában) a legtöbb embernek nem opció, hiszen ezzel pont az ünnep lényegét vesztjük el.
A hulladékhierarchiában a 3R (reduce > reuse > recycle) közül, tehát legnagyobb sajnálatunkra el kell engednünk a legerősebb R-t, a megelőzést. Fa tehát kell! Aki elfogadja ezt az axiómát, annak érdemes tovább olvasni a cikket, a többieknek Season’s Greetings, adieu!
Hogy az öko-karácsony modellünket még tovább egyszerűsítsük, szűkítsük le a problémát pusztán a karácsonyfára (bár az ajándékozás, csomagolás, sütés-főzés, otthon vs. elutazás, vagy a fánál maradva a díszek kérdése mind „megérne egy-egy misét”.) Karácsony van, megtartjuk, fa kell. Egy nem környezettudatos embernek ilyenkor már egyszerű a döntés: kicsi vagy nagy fát akar; feketét, ezüstöt esetleg normannt; hol a legolcsóbb; és honnan / hogyan a legegyszerűbb hazavinni. Biomókusoknak ez a szempontrendszer csak egy tétellel bővül: mi volt és lesz a fával néhány hetes hasznos életciklusa előtt és után?
A kezdő és felületes biomókusoknak általában olyan képsor játszódik le lelki szemeik előtt, ahol gonosz fatolvajok fokozottan védett erdőkben éjszaka, esetleg gonosz multik a saját, helyi gazdáktól erőszakkal elvett területeiken láncfűrésszel vágják a fenyőfákat, puszta talajt, majd ennek erodálódása után sziklát és sivatagot hagyva maguk után. Nos, mindkét mítosz eléggé valószínűtlen, nemzetközi nagyvállalatok nem foglalkoznak az év néhány napjára korlátozódó üzleti tevékenységgel, a fatolvajlás pedig köztörvényes bűncselekmény, erős összefüggést nem mutat a fenyőfákkal. Nagyon kicsi a valószínűsége tehát, hogy a piacon vagy a sarkon lévő üres telken „fekete vágásból” származó fenyőbe botlik a szabálytisztelő vásárló.
A fakitermelés, tarvágás, erdőirtás persze valós probléma, de ez a karácsonyfákkal a leggyengébb kapcsolatban áll. Aki ez ellen harcolna, koncentráljon inkább az erdők mezőgazdasági területté vagy urbanizált térséggé alakítására (klasszikus feldolgozás: Kisvakond a városban). Bár ez csak szekértői becslés, egy zöldmezős lakópark vagy összeszerelő üzem építése valószínűleg több fa kivágásával jár, mint amennyi kisfenyőt évek alatt illegálisan vágnak Magyarországon. És persze a technológia sem mindegy, erős idegzetűek pl. megnézhetik, mennyi idő alatt végez egy fenyővel pl. a Timberjack Harvester. (Végleg mellékszál, de meg kell jegyeznünk, hogy a fenyő a mi szélességi és magassági viszonyaink mellett nagyon kevés helyen őshonos, ha néhány száz évig békén hagynánk az erdőt, tipikusan tölgyes-bükkös váltaná fel a fenyőerdők helyét.)
Ha ezt belátja a biomókus, figyelme általában a gyökeres, újraültethető fenyő felé fordul. Ám ki kell ábrándítanunk. Egy fa általában nem bírja ki, hogy csemete korában természetes körülmények között fejlődik, majd egy hónapra cserépbe és melegre kényszerítik, végül – nem feltétlenül a legjobb helyre – kiültetik. Valamint ezek a fenyők nagyon kicsik, az illúzió majdnem ugyanúgy elvész (pl. ha nagyfa-rajongó gyerekek vannak) mint a zéró karácsonynál. A gyökeres fenyő tehát a 2. Re, újrahasználat. Esetünkben járható és elméletileg környezetbarát, a gyakorlatban viszont nehezen kivitelezhető és nem feltétlenül környezetbarát megoldás. Ha elvágólagosak akarunk lenni: sok hűhó – szinte – semmiért. Gyökeres fenyőt, főleg ilyet vissza is vevő kertészetet nem találunk minden utcasarkon, plusz macera, plusz pénz, plusz széndioxid-kibocsátás…
Jó hír a biomókusoknak, hogy a 3. RE viszont a hazánkhoz hasonló ökofejlett országokban szinte automatikus: akinek van kazánja és nem félti a gyantától, a száraz fenyőt összevághatja és eltüzelheti. Ez az ún. energetikai újrahasznosítás, viszont nincs szállítási teher, legalábbis az életciklus végén. Akinek nincs kazánja vagy félti, az egyszerűen kirakja karácsonyfát a ház elé. A szolgáltató nagy valószínűséggel elviszi és komposztálja (nemigen megy, ill. csak aprítás után) vagy maga is „energetikailag újrahasznosítja”. Nem, nem keveri össze más szeméttel, ahogy egyes összeesküvés elméletek állítják, ill. ahogy sokan a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos lustaságukat magyarázzák. Hiszen itt a cég anyagi érdeke csodálatos módon egybeesik a környezetileg optimális megoldással. Meg egyébként is…
Ha a karácsonyfát féltjük a kivágástól, az kb. olyan, mintha a búzát féltenénk az aratástól. A legújabb tudásunk szerint a növények kétségtelenül éreznek olyasmit, amit mi fájdalomnak neveznénk. Ám amíg az állatok után a növényeket is teljesen rehabilitálni tudjuk az ember káros, irtó beavatkozásaitól, együtt kell élnünk a megújuló erőforrások felhasználásával. A búza és a fa pedig megújuló erőforrás, amennyiben gondoskodunk az utánpótlásról.
A fenyőfákat tipikusan kis gazdálkodók termesztik Magyarországon, tehát társadalmilag előnyös, ha tőlük vásárlunk. A legjobb, ha keresünk egy közeli termelőt (nagyvárosban nehezen kivitelezhető, de lehetséges), s személyesen vágatjuk ki a fát néhány nappal Szenteste előtt. Ilyenkor kiválaszthatjuk a formára és magasságra leginkább tetszőt, s átlagosan egy hónapot nyerünk a fa élettartamából – azaz nem hullanak le a tűlevelek a melegben legalább vízkeresztig. Nem keletkezik felesleg sem, hiszen a kereskedők és nagybani termelők kénytelenek kivágni előre sok fát, lehetetlen pontosan felmérni a keresletet. A termelővel való személyes kapcsolat ráadásul léleképítő, nem mellesleg árrés kímélő megoldás.
Nem szóltunk még a szupermarketekben és kínai boltokban kapható műanyag fenyőkről. Elméletileg lehetne ez a tökéletes újrahasználat, egyszer megvesszük, s generációkon át szolgál bennünket, drága kis fenyők tucatjainak életét óvva meg. Gyakorlatilag ez a legrosszabb megoldás. Műanyag a fa, nincs illúzió. Nem generációkat szolgál ki, hanem csak néhány évig bírja.
Nem bomlik le, a mikroműanyag ma az első számú közellenség (a veszélyes hulladékokat kivéve). Egy teljes kereskedelmi láncot táplálunk vásárlással, akik a kis gazdákhoz képest a tudatossági spektrum másik felén helyezkednek el. Végül nagy valószínűséggel távol-keleti ún. munkásnyúzdák (angolul: sweatshop), rossz esetben gyerekmunka romlott gyümölcsét élvezzük, elméletileg a környezetvédelem nevében, vagy szimpla kapzsiságból. Ortodox biomókus nem vesz műanyag fát!
Önkormányzatok viszont ültessenek egy fenyőt a főtérre, s ne vagdossanak és daruval szállíttassanak kifejlett fenyőket minden áldott évben!
Világ biomókusai, ne féljetek tehát valódi karácsonyfát állítani, lépjetek ki komfortzónátokból, s legyetek törzsvásárlók egy közeli fenyőfa termelőnél. Esetleg kiránduljatok Zalába advent 3. vasárnapján, s túrázás után tegyetek fel egy majdnem helyi fát a tetőcsomagtartóra. De legfőképp ne bonyolítsátok túl az Ünnepet!
Tóth Gergely | alternatív közgazdászként határozza meg magát. A KÖVET Egyesület egyik alapítója és főtitkára, a MATE Kaposvári Kampuszának főállású professzora, tanszékvezető. Öt gyermek édesapja, szeret(ne) sítúrázni, korábban triatlonozott. Olvasás-függő, grafomán. Fő írásműve a Gazdasággép, melyet itt mutat be 8 percben.
Vélemény, hozzászólás?