Különleges fák a kertben, útmutató tudatos kertészeknek

A különleges fák a kertben alapvetően meg tudják határozni a hangulatot, képesek árnyékot adni, díszíteni, vagy épp gyümölcseikkel, virágaikkal örömet okozni. Olyan fákat válogattunk össze ebben a cikkben, melyek részben városi fák, melyek a városi élethez, a mindennapok kertjeinek díszítéséhez járulnak hozzá.

Ha tudatosan tervezzük meg a kertünket, akkor néhányukat alapos megfontolás után érdemes kiválasztani. Van, amelyik kicsi, vagy kicsinek tartható, de van közöttük igazi óriás is. Amikor a fa helyét, a faültetést tervezzük, nem abból a vékonyka csemetéből kell kiindulni, melyet a faiskolában látunk, hanem érdemes utánajárni annak, hogy az adott fafajta mekkora lesz az évek múlásával, illetve milyen igényei lesznek: talajminőség, öntözés, tápanyag, stb., illetve milyen betegségei, kártevői lehetnek.

Ami minden fára érvényes: hely kell neki, hely kell a gyökérzetének is. Minden fa napfényigényes, akkor a legszebb, ha elegendő napot, vizet és tápanyagot kap.

10 különleges fafajta, melyet érdemes a hazai kertekbe, parkokba is telepíteni

A fák kiválasztásánál szempont volt az, hogy mindegyikük jól megéljen a hazai klímán, télálló legyen. Ez alól az utolsó előtti fafajta, a gránátalma lehetne kivétel, de mivel saját szememmel láttam, hogy némi szerencsés adottsággal itthon szabadföldben megmarad, sőt terem is, ezért ezt az egzotikumot beletettem a tízes sorba. Nem toplista, nem rangsorolás, a kiválasztása szubjektív alapon, illetve személyes jó tapasztalatok alapján történt.

Különleges fák a kertben:

1. Madárberkenye fa (Sorbus aucuparia)

Aki madárberkenyét ültet, az nem csak egy mutatós, lombhullató díszfát kap a kertjébe, hanem, mint a fa neve is mutatja, bizony madarakat is. A fa a madárbarát kertek egyik népszerű és  igénytelennek mondható növénye. A rózsafélék családjába tartozik, őshonos európai fafajta, nem nő túl magasra, mindössze 3-4 méteres, laza szerkezetű koronát nevel. Karcsú termetű, és mivel laza koronája átengedi a fényt, alája telepíthető más, közepes fényigényű egyéb dísznövény is. Nem agresszív, így jól társítható más növényekkel, cserjékkel, fákkal. Kedveli a laza, nyirkos, jó vízelvezetésű talajt.

 Igénytelensége miatt útszélére, utcára, sőt forgalmas utak mentén is javasolt városi fa.

 Tavasszal ernyős, fehér virágokat hoz, de igazi díszítő értéke az élénkpiros, csokrosan termő bogyója, melyet a madarak nagyon szeretnek, valóságos  “túlélőcsomag” számukra a téli ínséges időben. Maga a bogyó egyébként az embernek is ehető, ha már megcsípte a dér. Egyes helyeken pálinkát, lekvárt készítenek belőle. Érdekesség, hogy a bogyókból fűzött nyakláncot régen a Brit szigeteken védelemként, rontás-elhárítására is viselték.

2. Ezüstfa, vagy más néven olajfűz (Elaegnus commutata)

Talajban nem válogatós, sőt kimondottan igénytelen fafajta, mely a rózsafélék nemzetségébe tartozik. Többtörzsű, magas, lombhullató cserjeféle, mely kompakt növekedésű fává is nevelhető. Elsősorban ezüstfehér, selymesen csillogó lombozata  díszít, karakteresen kiválik a kert zöldebb növényei közül. Tavasszal intenzív édes virágillatba burkolja a környezetét. Őshazájában, Ázsia és Amerika északi részén pionír növény, mely elsőként hódít teret a sivatagos, sovány talajokon is. Itthon a keskenylevelű fajtája a népszerűbb, Díszértéke mellett molyhos, olajokban gazdag, ezüstös bogyóját a madarak szívesen csipkedik.

Igénytelensége miatt kedvelt  növény autópályák, utak mentén, utcákon, parkokban, mivel ott is szépen megmarad, ahol sózzák az utakat. Épp ezért erősen invazív is, könnyedén elnyomhatja a környezetét, így rendszeres gondozást, metszést igényel. Kerti olajfa, olajbokor néven is árulják egyes kertészetek, de semmi köze a mediterrán olajfákhoz (olea europea), melyeken az olajbogyó terem.

3. Páfrányfenyő (Gingko Biloba)

Az egyik legősibb növényfajta, mely évmilliók óta él a Földön. Őshazája Kelet-Kína, de Japánban is nagyon elterjedt, kultikus fa. Viszonylag lassan nő, de hatalmas lesz, akár 40 méteres is. Fiatal korában laza koronájú, kúposan növő, így átengedi a  fényt, alá lehet más növényeket is ültetni. Idősebb korára koronája szabálytalanul szétterül.  Sejtnedvében található vegyületek miatt a kártevők nem bántják.

Az egyik legszebb díszfa: lombhullató, különleges, kétlaki és kétivarú. Legtöbbször a hímivarú egyedeket találhatunk a faiskolákban, mert a nőivarú termését sokan kellemetlen illatúnak találják, bár keleten elfogyasztják (gingkobarack, vagy ezüstbarack néven). A Gingko kivonata ismert gyógynövény, értágító, regeneráló hatású. A levelei hazánkban viszonylag későn, májusban jönnek elő és ősszel mesésen szép aranysárgán ragyognak egészen a fagyokig, majd szinte egy-két nap alatt egyszerre hullanak le. 

Szereti a laza talajt, közepesen vízigényes. Extrém ellenálló fa, a levegőszennyezést is jól tűri, így ideális városi fa utak mellett, forgalmas utcákban is megél. Japánban szent faként tisztelik és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a hat csodálatos, templomkerti gingko, mely túlélte a hirosimai atomtámadást is és elsőként zöldellt ki a romok között reményt adva az embereknek.

4. Vöröslevelű juhar (Acer platanoides)

Az egyik legszebb és legszínesebb lombhullató fa, mely csodás színfoltot alkot a kertben. Vízigénye átlagos, talajban sem válogatós. Viszonylag lassan nő, de akár 20 méteres is lehet! Jó hír, hogy a koronaalakítást jól tűri, így megfelelően kordában tartható. Hosszú életű fa. Ami fontos számára, hogy sok napfényt és tápanyagot kapjon, mert ekkor lesz a legszebb a lombja. Lehet színes szoliterfa, vagy fasorként is ültethető egymástól 2-4 méterre. 

5. Tiszafa (Taxus Baccata)

Az egyik legrégebbi, őshonos hazai örökzöld fafajta, melynek minden része, a piros terméshúsa kivételével súlyosan mérgező. A tiszafa sokáig él és nagyon szívós. Árnyékban, félárnyékban, erdők alján is megél. Irán északi részén ezer évnél is idősebb tiszafákat is  találtak.  Nem fenyőféle, tűlevele  puha, a tiszafafélék családjához tartozik, melyhez sok történelmi legenda fűződik: kivonatát a druidák gyógynövényként használták, illetve fájából kiváló íjak készültek.

Jól tűri a metszést és az alakítást, így  a  francia barokk kertekben ebből (és persze puszpángból) alkottak növényszobrokat, labirintusokat, formára nyírt alkotásokat. A mai kertészetekben sokféle, nemesített tiszafa kapható, oszlopos, aranylevelű, gömbforma, terülő, stb. Ha egy szép és tartós, jól kezelhető méretű, ám igénytelen fát keresünk, amely egész évben szép, akkor a  tiszafákban nem fogunk csalódni!

6. Himalájai Selyemfenyő (Pinus wallichiana)

Az egzotikus fenyőfélék közül az egyik legszebb díszfa a hazai parkokban, kertekben. megjelenése lágyabb, nem annyira kontúros, szigorú, mint a legtöbb fenyő. Ezt selymesen puha, hosszan lelógó tűleveleinek köszönheti. A fiatal tűlevelek felállnak, ám idővel lecsüngenek, ezzel a fának semmivel össze nem hasonlítható, romantikus megjelenést adnak. Ültetésekor figyelni kell arra, hogy nagyra nő, akár 15 méteres is lehet és a lombkoronája széles. Hajlamos elnyomni a környezetét, így inkább más gyantás fenyőfélékkel, borókákkal ültessük egy csoportba, vagy szoliterként komponáljuk be a kertünk képébe. A fű alatta könnyen kipusztul.

Díszítőértékét fokozzák a nagyméretű, csüngő állású, néha banánszerű ívben meghajló, gyantás tobozai, melyeket a virágkötők is szívesen használnak kompozíciókhoz.

7. Havasi törpefenyő (Pinus mugo)

Igénytelen, alacsony növekedésű fenyő, sokan inkább cserjének nevezik kis mérete miatt. Szereti a laza talajt, de nem válogatós, akár egy hegyoldalban is megél, így rézsűre, sziklakertbe is ültethető. Őshazája Európa magasabb  hegységei.  A kertekben kis mérete és egész évben élénkzöld lombozata miatt közkedvelt. Eredetileg nem nő 2-3 méternél magasabbra, de mivel a metszést jól tűri, így mindig kompakt kedvenc marad, akár egy városi erkélyen is megél ládában. Kártevői a fenyőiloncák, gubacstetvek, fenyőrontó darazsak. Többféle, nemesített változata is kapható, így akár teljesen lapos, kúszóformájú is. Lombozata szabálytalan alakú, tavasszal egyenesen felálló halványzöld hajtásai díszítik, de toboza apró, nem látványos.

8. Vérszilva (Prunus cerasifera)

Egyes  gyümölcsféléknek vannak olyan fajtái is, melyeket elsősorban nem a termésükért, hanem díszítő megjelenésükért javasolhatunk a kertekbe. Ilyen ez a vöröslevelű fafajta is. Lilásbordós-vöröses-barnás  levelei tavasztól késő őszig különleges színfoltot jelentenek a kertben. Tavasszal halvány rózsaszín, mézillatú virágaival elkápráztat, mely vonzza a méheket és a beporzó rovarokat. Talaj- és vízigénye átlagos, aránylag edzett fajta, jól bírja a kemény teleket is. A fényigénye viszont nagy: levelei csak napfényben érik el a ragyogó színüket, árnyékban fakóbb, zöldesebb marad. Koronája jól alakítható és mivel eleve nem nagyra növő fajta, így akár városi kiskertekben, előkertekben, vagy utcai faként is érdemes ültetni.

Termése ehető, inkább aprószemű, nagymagvú ringlóra emlékeztet, mintsem szilvára. Lekvár, pálinka főzhető belőle. A madarak is nagyon szeretik. Kártevői az iloncalepkék és minden más rovar és gombabetegség, ami a hagyományos szilvafát szereti.

9. Gránátalmafa (Punica Granatum)

Lombhullató díszfa (díszcserje) melynek csodaszép virágai, fényes, élénkzöld levélzete és különleges, ehető termése van, de az almához semmi köze. Gránátalmáról már a Bibliában is olvashatunk, mitológiai, megbecsült növény, az emberiség hajnala óta.  A görögök mondavilágában Aphrodíté gyümölcse volt, ő is ültette az első fát Ciprus szigetén, a szépség, hűség és termékenység szimbóluma. Hosszú életű, nem túl nagyra növő fa, a mediterrán vidékeken akár több száz évig is teremhet! Napjainkban sokszor inkább a virága szépsége, színpompája, teltsége számít, így ilyen irányú kertészeti nemesítésekkel találkozhatunk.

A gránátalma alapvetően igénytelen növény, kártevői nem nagyon vannak, bár a nemrégiben betelepült lepkekabócák okozhatnak károkat benne. Hazánkban a legnagyobb nehézség számára a tél, ha van rá módunk és még kicsi a fa, vigyük be teleltetni fagymentes helyre. Rügyei könnyen elfagynak, akár egy évig nem is virágozhat emiatt. Védett, napos helyen viszont a szabadban is áttelel, sőt az utóbbi években a klímaváltozás miatti melegben termése be is érik. A cikk szerzőjének szomszédjánál Budapesten egy legalább 50 éves gránátalmafa él, ágai az első emeletig nyúlnak fel – mely hosszú, napos, meleg őszön akár egy kosárka termést is ad.

10. Gömbfák

Ide többféle lombhullató fafajta is tartozhat, a gömbfa kifejezés kertészeti oltványt takar, melyet egy kb 2 méteres törzsre, (alanyra) oltanak. Létezik gömbszivarfa, gömbakác, gömb hárs, gömbjuhar, gömbkőris, stb. Ezeknél a fáknál az a fő  szempont, hogy szabályos, sűrű koronát növesszenek, de ne nőjenek túl magasra. Ideális utcai fák villanyvezetékek alá, vagy forgalmas  helyekre. 2-3 évente alakító metszést igényelnek, hogy a korona megtartsa a gömb formáját, bár idősebb korukra inkább az ellapított formájúak lesznek a szabályos gömb helyett. 

Gömbfává fagytűrő, talajban nem válogatós, aránylag igénytelen és gyorsan növő fajtákat alakítanak. A gömbfa napos helyet és rendszeres öntözést igényel. Szép, szabályos formájukat sokan szeretik, viszonylag kevés a lehulló lombjuk, így városi környezetbe, közterekre ideálisak. Természetesen magánkertekbe is viszik, mivel jól lehet vele élni kerttervezéskor, stabil és kiszámítható méretük miatt, sőt a végeredmény nagyon fog hasonlítani arra, amit a kerttervező szoftver mutat.

Gömbfánál az egyetlen nehézség az ültetés, mivel eleve korosnak számítanak a magas törzsük miatt, így nagy földlabdával kell ültetni, Ez több emberes szállítást, nagyobb ültetőgödröt és előkészítést igényel.

Gyakran Ismételt Kérdések

Nun Monika I újságíró, digitális marketing specialista. Érdeklődési területe a környezetvédelem mellett az emberi viselkedés nyomán előállított adatvezérelt cikkek, tartalmak előállítása. Bővebben itt: