Növényi tej körkép: egészségügyi és ökológiai szempontok

A növényi tej néhány évtizede kúszott be az étkezési szokásainkba, és kényelmesen itt is maradt. Egyre kevésbé rebben a felszolgálók szeme, ha növényi tejjel kérjük a kávénkat. A növényi tejet jobb híján nevezzük tejnek, hiszen származásában nem, inkább állagában és felhasználásában hasonlít a tejhez. Még színében és ízében is különbözik, bár ha tejhelyettesítőként alkalmazzák, nagyon hasonló tud lenni. Hogy miért iszunk növényi tejet, és mit nyerünk ezzel? Ezt járjuk körbe az alábbiakban. 

Mi a növényi tej? 

A növényi tej gabonákból, hüvelyesekből vagy olajos magvakból, esetenként aprómagvas vetőmagból (lenmag, kendermag, quinoa) kinyert tejhez hasonló ital. Az emberek évszázadok óta isszák, akár a tej helyettesítőjeként, akár attól függetlenül. Az alapanyagtól függően változik a fehérjetartalmuk, és közös jellemzőjük, hogy nem tartalmaznak tejfehérjét, laktózt, és koleszterint sem. A legtöbben, akik növényi tejet fogyasztanak, egészségügyi vagy fenntarthatósági, esetleg állatjólléti szempontból nem fogyasztanak tejet, mint például a vegánok.

A legtöbb növényi tejből a tejhez hasonlóan más termékeket is lehet készíteni: joghurtot, sajtot, tejszínt. Hivatalosan nem lehet tejnek nevezni, és a dobozokon 2017 óta nincs is feltüntetve, hogy tejről lenne szó, a köznyelvben viszont a tej kifejezés honosodott meg, mert egyszerűbb a hétköznapokban használni, mint azt, hogy tejhelyettesítő növényi ital. A legnépszerűbb növényi tejek a kókusztej, a zabtej, a mandulatej, a kesudiótej, a szójatej és a rizstej, de számtalan más növényből készítenek növényi italokat. 

Hogyan készül a növényi tej?

Növényi tejet házilag is lehet készíteni, de sokan választják a kész bolti terméket is. 

A házi megoldásokban is számtalan lehetőség van, attól függően, hogy mi a fő alapanyagunk. Sokan azért nem szeretik mert macerás, bár házi magtejkészítő géppel leegyszerűsödik a folyamat. Az alapanyagtól függően hideg vagy forró vízzel felöntik a magokat, ízesítik, áztatják és/vagy turmixolják, majd leszűrik. Zabtejet, rizstejet vagy kókusztejet is lehet házilag viszonylag egyszerűen készíteni akár egy botmixerrel is. Bár ha tényleges tejhelyettesítőre vágyunk, akkor inkább a bolti változatok fognak hasonlítani arra, amit szeretnénk. 

Ami a gyári módszereket illeti, nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a növényi helyettesítő italokat úgy készítik, hogy hosszan áztatják az alapanyagot, majd ledarálják, ízesítik, és még több vizet raknak hozzá; végül leszűrik, és dobozolják. A bolti termékek jó része az ízesítésen cukrozást ért, de vannak vitaminokkal (legtöbbször D- és B-vitaminnal, valamint Kalciummal) dúsított natúr növényi tejek is. A növényi tejeknél –  jellegükből fakadóan – a sűrűbb rész gyakran leszáll a doboz aljára, így fogyasztás előtt komolyan kell venni azt a figyelmeztetést, hogy fel kell rázni a dobozt. 

Mikor, miért jelentek meg ezek az alternatív tejek?

Hagyományosan a növényekből készült, tejszerű italok nem elsősorban tej helyettesítésére voltak használatosak, inkább frissítő italként. Sokszor egy vagy többfajta gabonából erjesztéssel készültek. A magyar konyha egyik sajátossága volt pl. a korpacibere, amikor a búzakorpát forró vízzel leöntve kovászos kenyérrel erjesztették. Ez a tejhez hasonló, de savanykásabb italt adott, amelyet levesek savanyítására vagy tészták kelesztésére használták. Számunkra egzotikusabb lehet a japán amazake, vagyis édes, erjesztett rizsital, vagy a Nigériában rendszeresen fogyasztott kunnu nevű frissítő növényi ital. 

A nyugati világban az utóbbi évtizedben lett egyre népszerűbb és elterjedtebb a növényi alternatíva. Ehhez hozzájárult az is, hogy egyre több a tejfehérje- és laktózérzékeny ember, aki nem ihat tejet, így megfelelő alternatívát szeretne keresni az étkezéséhez. 

Növényi tej vs. hagyományos tej fogyasztása. Milyen egészségügyi különbségek vannak?

Tehéntej

Kezdjük a tehéntejjel. A dobozos bolti tehéntejek állatfarmokon lévő tehenekből származnak, akik antibiotikumokat kapnak, hogy ne betegedjenek meg az életkörülményektől, amelyekben élnek. Erről tájékoztat a Cowspiracy nevű dokumentumfilm, mely, a Seaspiracy-hoz hasonlóan feltárta a háttérben működő szálakat. Az antibiotikum pedig a hormonális alapú, vagyis tejszaporító táppal (pl silózott kukorica, ösztrogén hatású lucerna) együtt a tejbe kerül, onnan pedig a mi szervezetünkbe. Ez a tej már nem az a tej, mint ami a fejünkben él egy boldog tehénről. Nem véletlen, hogy ennyien keresnek növényi alternatívát. 

Ha esetleg sikerül háztáji, forralatlan tejet beszereznünk, ott már jobbak az esélyeink, hogy normális, hormon- és antibiotikum-mentes tejet kapunk. Ha lehet választani, a kecsketejet részesítsük előnyben a tehéntejjel szemben, de a házi tehéntej normális formájában szénhidrátot, zsírokat, fehérjéket és kalciumot, illetve egyéb vitaminokat tartalmaz – bár kalciumból bőven nem annyit, mint bizonyos növények, magvak, pl. mandula, brokkoli. 

De legyünk tudatában, hogy normális esetben a tehén, a kecske, juh az év egy részében ellik, és a saját borját táplálja; számunkra esetleg tavasszal csurran egy kis tej. 

Növényi tej

Annál több tápanyagot tud a szerveztünk hasznosítani a növényi tejekből, minél kevesebb adalékanyagot (pl édesítés, ízesítés) tartalmaznak, minél kevésbé feldolgozottabbak. Ebben az is segít, ha ökológiai gazdálkodásból származnak.

A kókusztej pl. rostokat, káliumot, magnéziumot tartalmaz, a kendertej vasat, a szójatej Q10 koenzimet is tartalmaz; míg a zabtej remek fehérjeforrás, a bőr és a haj számára fontos tápanyagok vannak benne.

Fontos azonban hozzátenni, hogy ne várjuk el ugyanazt a tápértéket a növényi italoktól, mint a tejtől, hiszen nem ugyanaz az alapanyaga. Érdemes alaposan utánanézni annak, hogy mire van valójában szükségünk. Bár egyszerűbb találomra levenni a legszimpatikusabb dobozt a polcról, a vásárlásunkkal nem mindig tudunk a saját elveink mellett megmaradni.

Mekkora a tehéntej környezetterhelése? 

Mivel a tejipar a fogyasztási  igényeknek megfelelően messze túlhaladja a normális mértéket (vagyis a tehenek folyamatos tejtermelésre vannak kényszerítve), a tehéntej környezetre való hatása félelmetes, ha vesszük a bátorságot, és utánanézünk.

Egy 2008-as kutatás alapján a tehéntej környezetterhelése messze a legmagasabb, nagyobb még a nagy környezetterhelésű növényi tejeknél is, mint pl. a mandula. Egy liter tej előállításához 630 liter vízre van szükség, kilencszer akkora területre, mint bármely más növényi alternatívának. Ezen kívül 1 liter tehéntej szén-dioxid kibocsátása 1,14 kg, míg mondjuk a szója esetében ez 0,75. Mindez természetesen a bolti tejekre vonatkozik, ha tehát elmegyünk egy hegyvidéki kis faluba, és ott a saját tehénkéből vagy kecskéből frissen fejt tejet kínálnak reggelire, némileg mások az értékek.

A szarvasmarha-tenyésztés (mind a tej, mind a hús tekintetében) az élelmiszeripar szén-dioxid kibocsátásának nagy részéért, és üvegházhatású gázok kibocsátásáért felelős. Nem beszélve arról, hogy négyzetméterben is iszonyú sok területet foglal el. És akkor meg sem említettük még az állatok életszínvonalát, amely még ha megfelelő is, akkor is távol áll az ideálistól egy olyan világban, amely tejgyárnak nézi őket. 

Mi a helyzet a növényi tejek környezetterhelésével? 

A növényi tejek környezetterhelése sem a legideálisabb. Különösen a mandulatejre igaz, hogy elképesztően nagy a vízigénye. Ez azért van, mert a világot ellátó mandulaültetvények nagy része – egész pontosan a 80%-a – Kaliforniában található, ahol az időjárás inkább száraz, tehát átlagosan 1 liter mandulatej előállításához 12 liter vízre van szükség. 

Hasonló a helyzet a hatalmas vízigényű rizs, és a szója esetében is. A kókuszpálmák miatt ugyan nem szoktak őserdőket irtani, és a kókusz az egyik legegészségesebb alternatíva – a kókusz esetében azonban a távolság környezeti terhelését érdemes figyelembe venni. Egészen más helyzet Malajziában helyi kókuszt és abból készült terméket fogyasztani, mint Magyarországon. 

Melyik növényi tej a legkörnyezettudatosabb választás? Miért?

Ha alaposan sorra vesszük, hogy melyik tej vagy növényi tej a leginkább környezettudatos választás, annak tükrében, hogy még az egészségünkre is hat, leszűkül a paletta. 

A kókusztejhez a kókusz messziről érkezik, ott a szállításnak nagy a lábnyoma. A kesudió pucoltatásának még mindig vannak komoly etikai kérdései. A szójaital még elég barátságos e tekintetben, de a szója nagy része is Ázsiában terem, arról nem is beszélve, hogy a szója fitoösztrogén-tartalma miatt ellentmondásos vélemények vannak szakemberek részéről is, többek között az erjesztés nélkül fogyasztott szójával kapcsolatban. 

Bár a növényi tejek tápanyagértéke nem mindig egyezik meg a tehéntejjel vagy állati tejjel (amelyekből, tegyük hozzá, a kecsketej jóval egészségesebb a tehéntejnél), ha mindenáron tejjel szeretnénk inni a kávénkat, a legjobb választás talán a zabtej. (Azt is csak zárójelesen jegyzem meg, hogy a kávé, amit fogyasztunk, hol terem, és milyen körülmények között.)

A zabtejből is a házi verzió lehet a legkörnyezetbarátabb, tegyük hozzá, hiszen a gyárban gyakorlatilag ugyanazt teszik vele, mint mi otthon: áztatják a zabot vízben, leturmixolják és leszűrik. Annyi a különbség, hogy a gyárban enzimeket tesznek hozzá, hogy az állagát megőrizze a dobozban is. És bár a zabtej a leghelyibb és ez terheli a legkevésbé a környezetet, az is igaz, hogy még a zab túlzott fogyasztása ellen is vannak javallatok, bármennyire egészséges legyen is… egyszóval tökéletes választás nincs: alternatívák vannak, és érdemes megismerni a saját testünket is, mikor a fogyasztásunkon gondolkodunk.

Mindig minden ugyanott kezdődik: annak tudatosításánál, hogy mire vágyunk, mi az, amit akarunk; hogy mit fogyasztunk, és azt miért fogyasztjuk. Gondoljuk végig, figyeljük meg a saját céljainkat, a táplálkozásunkat, a fogyasztási szokásainkat. A megfigyelésünk eredményeképpen talán nagyobb  motivációnk lesz utánajárni annak, hogy hol tudunk – ha szeretnénk – beszerezni etikus és helyi forrásból tejet, megéri-e megvenni a növényi tejet, vagy jobb választás pepecselni vele otthon. Egyáltalán: mi az, amire valóban szükségünk van.

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.