Mi a vegetációs időszak? Miért tolódott el?

 A vegetációs időszak az évnek az a szakasza, amikor a növények növekednek, fejlődnek, majd termést hoznak. A téli hónapok kivételével ez a menetrend: a növények rügyeznek, virágba borulnak, termés érlelnek. A vegetációs időszak végén a fák, cserjék lehullatják a leveleiket, a lágyszárú növények visszahúzódnak a gyökereikbe. Az év 365 napjából régebben átlagosan 220-260 napig tartott a vegetációs időszak, nagyrészt március közepétől október második harmadáig. Ez az időszak területenként változik, hiszen más a mikroklímája minden nagyobb tájnak, hazánkban például más az Alföldön, és más az Északi-középhegységben a vegetációs időszak hossza. A vegetációs időszak a napi átlaghőmérséklettől is függ: amikor átlagosan 5°C fok felett van a napi hőmérséklet, akkor tudnak a növények “beindulni”. 

Miért fontos a vegetációs időszak? 

A vegetációs időszak azért fontos, mert ez az az idősáv, amelyen belül a növények fejlődnek és termést hoznak. A növények még a föld alatt is érzékelik a fény és a hőmérséklet változását, és ennek megfelelően „döntenek”, hogy alkalmas-e már az idő a növekedésre, illetve hogy eljött-e a nyugalmi időszak kezdete. Nem véletlenül a nyár és az ősz az a két évszak, amikor sok a gyümölcs és zöldség: a növények nagy részének legalább néhány hónapra, de némelyiknek akár fél évre is szüksége van, hogy termést hozzon. A vegetációs időszakon belül fenológiai szakaszokat különböztet meg a tudomány: ez azt jelenti, hogy a növényfejlődés különböző szakaszait a növény egy-egy új részének megjelenése jelzi. Ilyen a zöld levelek vagy a virágok megjelenése, illetve a terméshozás és a lombhullatás is. 

Mikor van Magyarországon a vegetációs időszak? 

Magyarországon általában március közepétől kezd annyira felmelegedni az idő, hogy a növények csírázni kezdjenek, kibújjanak a földből, illetve virágot hozzanak. Így is számíthatnak persze fagyokra, hiszen még május közepén is szokott fagyni – nem véletlenül nevezi a népnyelv fagyosszenteknek Szervác, Pongrác és Bonifác (név)napjait. A vegetációs időszak október végén, november közepén ér véget. Bár vannak fagyálló zöldségek és gyümölcsök, a télálló növények is befejezik a termés érlelését november végére. 

Mennyire tolódott el a vegetációs időszak az utóbbi évtizedekben? 

Magyarország déli-délnyugati részén, illetve az Alföldön nagyjából két-három héttel tolódott korábbra a vegetációs időszak. Az Északi-középhegységet és a többi hegységet ez még nem érinti, de minden más területre hatással van a melegedő klíma: az utóbbi években ezeken a tájakon már február közepén elkezdenek kihajtani a növények, és virágba borulnak a fák. Ez az eltolódás elsősorban a hidegtűrő növényekre vonatkozik, amelyeknek legalább öt napig 5°C feletti hőmérsékletre van szüksége, hogy beinduljon a vegetáció. A melegtűrő növények, amelyeknek tartósan legalább 10°C-ra van szükségük, az ország déli részén április elején kezdik a vegetációs időszakot, míg északabbra és a hegységekben április végén indul be a vegetációjuk. 

Milyen következményei vannak, illetve lesznek Magyarországon a vegetációs időszak eltolódásának?

A vegetációs időszak eltolódásának komoly következményei lesznek, sőt már vannak is Magyarországon – ahogy a világ más tájain is. Azzal, hogy előretolódott a vegetációs időszak kezdete, a növények nagy része védtelenné válik a hirtelen tavaszi fagyok (lásd: fagyosszentek) ellen. Hiszen minél korábban kezd csírázni, illetve virágozni egy növény, a február-márciusi fagyok annál nagyobb eséllyel teszik tönkre a termést. Hiszen, bár a korai tavasznak köszönhetően korábban beindul a növények fejlődése, a keményebb hideg éjszakákkal szemben védtelenek, és a korai felmelegedés ellenére egészen kora nyárig előfordulhatnak keményebb fagyok. 

Kevésbé direkt hatás az, amit mostanában például az ősszel, illetve a tavasszal tapasztalunk: lerövidülnek az átmenetek a „nagy” évszakok, azaz a tél és a nyár között, a télies hidegeket néhány héttel követik az első kánikulai napok, a „vénasszonyok nyara” pedig mindössze néhány nap. Legalább ekkora problémát okoz a csapadék egyre egyenlőtlenebb eloszlása: ez egyszerre okoz brutális aszályt, illetve súlyos árvizeket. Aszályt július-augusztus hónapban – az elmúlt években tapasztalhattuk-, és árvizet tavasszal, illetve ősszel. Az aszályban kiszáradt föld azonban nem tudja felvenni a hirtelen lezúduló rengeteg csapadékot, a gátak közé szorított folyókon levonuló egyre magasabb árvizek pedig a lakott területeket fenyegetik. 

Az aszály növényekre gyakorolt hatását egyre gyakrabban tapasztalhatjuk meg: kiszáradnak, akár el sem jutnak a termés megérleléséig a monokultúrában termesztett növények, a kukorica, a napraforgó sokszor lábon szárad el augusztusra. A nyár akár egy hónappal is hosszabbá válhat, a tél viszont nem hoz fagyokat, amely elpusztítaná a kórokozókat. Azokat az őszi növényeket pedig, amelyek akár túl is élnék a csapadékszegény nyarat, az őszi ár- és belvizek pusztíthatják , ahogy azt idén megtapasztalhattuk a Boris-ciklon okozta árvízekben. 

További hatás, hogy bizonyos növények a mostani félsivatagi körülmények között nem fognak tudni egyáltalán megteremni. Más növényeknek azonban kedvezhet a rengeteg napsütés – ez a flóra megváltozásával jár már most. 

Mennyiben köthető az emberi tevékenységekhez a vegetációs időszak eltolódása?

A vegetációs időszak eltolódása, ahogy a klímaváltozás is, részben természetes folyamat. A föld életciklusában mindig is váltotta egymást a jégkorszakhoz közeli állapot, és az aszályos, sivatagos, olvadó állapot. Nem lehet azonban tagadni, hogy ennek a folyamatnak a tempója az emberi tevékenység hatására elképesztően felgyorsult. A bolygó melegedése kérdésében lényegében tudományos konszenzus van – ebben a folyamatban a vegetációs időszak most tapasztalt eltolódása sajnos nem ért véget, ez csak egy közbülső állapot.

Hogyan lehet tenni a vegetációs időszak eltolódása ellen?

Nagyon nehéz feladat előtt állunk, amikor a vegetációs időszak eltolódása, illetve az ennek következtében keletkező károk ellen próbálunk tenni. Nyilvánvaló, hogy a globális felmelegedés ellen csak globális szinten lehet érdemben tenni. Helyi szinten adaptálódni kell: a vegetációs időszakhoz kell alkalmazkodnia a mezőgazdasági termelésnek, illetve a saját fogyasztásunknak – a szemünk láttára változik meg, hogy milyen növények érzik jól magukat, vagy képesek egyálatlán megteremni a Kárpát-medencében. 

Nem kevés azon megoldások száma, amelyekhez nagyobb léptékű döntések és változások szükségesek. Fontos lenne legalább a folyók egy részén visszaállítani a természetes, vagy ahhoz közeli állapotokat, hogy az árvíznek legyen hova mennie. Jó volna a monokultúrákat permakultúrás termeléssé átalakítani, hogy ne zsigereljük ki a földet, és az jobban megtartsa a vizet – ez nagyban sem lehetetlen. Mint ahogy az sem, hogy az étkezési szokásainkat megváltoztatjuk, és kevesebbet fogyasztunk olyan növényekből, amelyek növelik az üvegházhatást, és többet azokból, amelyek képesek helyben megteremni a megváltozott Kárpát-medencei éghajlaton.

Amit a magunk háza táján megtehetünk, az sem kevés. Vegyünk részt aktív szerveződésekben: ültessünk fát, méhlegelőt, mentsük a fecskéket, békákat, sünöket! Ültessünk hőségtűrő, félsivatagi növényeket. Fogjuk vissza a saját fogyasztásunkat,  járjunk autó helyett minél többet tömegközlekedéssel. Gyűjtsünk szelektíven, sőt, ha tehetjük, ne vásároljunk felesleges dolgokat, feleslegesen becsomagolt tárgyakat, élelmiszereket. A nálunk lévő tárgyakat, cuccokat próbáljuk a körforgásban benne tartani: szervezzünk ruhacserét, garázsvásárt. És legfőképp: higgyünk benne, hogy ha mi a saját portánkon rendet teszünk, és tágabb szinten is mindent tőlünk telhetőt megteszünk, előbb-utóbb eljön a változás. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.