A kerékpározás szabályai

A kerékpározás szabályainak ismerete alapvetőek, akár közlekedésre használjuk a biciklit, akár hétvégén kerékpáros túrára megyünk. A kerékpár járműnek minősül, és ahhoz, hogy biztonságosan közlekedjünk, és biciklisként se okozója, se elszenvedője ne legyünk egy balesetnek, az alapvető KRESZ-szabályokat állítólag be kell tartani, legalábbis ez az uralkodó narratíva.

Alább összeszedtük a legfontosabb ismereteket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ha valaki rendszeresen szeretne kerékpárral közlekedni lakott területen belül vagy kívül. Mert nem elsősorban attól lesz biztonságos a közlekedés, és nem akkor ér minket baleset, ha betartjuk a szabályokat, hanem attól, ha nagyon tudatosan odafigyelünk. Még akkor is, ha ehhez időnként át kell hágni a szabályokat. 

Milyen KRESZ-szabályok vonatkoznak a kerékpárosokra?

Országúti és városi közlekedés során hasonló, de nem teljesen ugyanaz a szabályrendszer vonatkozik a kerékpárosokra, mint az autósokra. A KRESZ világosan előírja a szabályokat, meghatározva a viselkedést kereszteződésben, sávváltáskor, zebrán és minden lehetséges helyzetben

A kerékpár és az autó azonban nem egyenrangú közlekedési eszköz, hiszen az autó nagyobb, a biciklis pedig ún. „védtelenebb” résztvevőnek számít, hiszen nem védi karosszéria. A KRESZ ráadásul nem is mindig észszerű és logikus, sokszor olyan szabályok is előfordulnak, amelyek betartása inkább veszélyezteti, mintsem védené a közlekedőt. 

Ahogy az autósnak mint erősebb közlekedési résztvevőnek figyelnie kell a biciklisekre, úgy a kerékpárosnak is figyelnie kell a gyalogosokra, és meg kell adnia nekik az elsőbbséget például a zebrán, illetve kanyarodáskor. A gyalogosok (azon belül is a gyermekek, idősek és mozgássérültek) a legvédtelenebb közlekedési résztvevők. Vagyis az erősebb közlekedési résztvevőnek pozitívan kell diszkriminálnia a védtelenebb közlekedőt. Magyarul: a kiszolgáltatottabbra, a kisebbre figyelnie kell a nagyobbnak. Ez az egyik legfontosabb szabály a közlekedésben, és ha ezt mindenki betartaná, kevesebb baleset lenne. 

A jelzőlámpák, a táblák, a rendőr jelzése, valamint a jobbkéz-szabály ugyanúgy vonatkozik a biciklisekre, mint az autósokra. Ez utóbbi például, a jobbkéz-szabály kerékpárosként fokozott figyelmet érdemel, ha az autós nem veszi komolyan a biciklist – mint ahogy ez időről időre előfordul. Mindaz, amit az alábbi cikkben a kerékpárról írunk, vonatkozik az elektromos kerékpárokra is.

Hol kell közlekedniük a bicikliseknek?

A bicikliseknek, ha van kijelölt biciklisáv vagy nyitott biciklisáv, akkor azon kell közlekedniük; itt egymás mellett is haladhatnak, ha nincs előző vagy szembejövő kerékpáros. Ha a biciklisáv a buszsávban van – ez általában a városi közlekedésre vonatkozik – akkor ott kötelező, ha azonban a buszsávban nincs kijelölve kerékpárút, akkor tilos biciklivel ráhajtani. Amennyiben nincs se felfestve, se táblával jelölve a biciklisáv, akkor az úttesten kell közlekedni.

Az országúton, úttesten nem szabad a kerékpároknak egymás mellett haladni, kizárólag kerékpárúton, illetve gyalog-kerékpárúton, ha a szembejövő vagy a hátulról jövő biciklis forgalmat nem akadályozzák ezzel: vagyis időről időre félre kell húzódni egy vonalba. A biciklis az úton teljes értékű járműként közlekedik, azonban a realitás az, hogy az autósok nem mindig gondolják így.

A körforgalmakban különösen oda kell figyelni a biciklisnek is, az autósnak is, hogy ne legyen baleset. Az új, átdolgozott/átdolgozandó KRESZ sajnos nem tart még sehol, és ha tart is, nincs elég szakmai szervezet bevonva a készítésébe. Pedig ez egy nagy lehetőség lehetne, hogy valódi párbeszéd induljon el, és valós problémákra kerüljenek releváns és működő megoldások.  

Közlekedhet-e a biciklis a járdán?

Előfordulhat, hogy az úttest minősége használhatatlan, fizikailag megterhelő vagy a forgalom mértéke veszélyes a biciklis számára – ekkor kivételesen a járdán is közlekedhet a kerékpáros, de csak a megadott sebességhatárig (ez 10 km/óra, nagyjából egy felnőtt gyalogos tempójának kétszerese), és figyelembe véve, hogy a járda elsősorban a gyalogosoké. Más kérdés, hogy itt megint csak a szabály infantilizálja a felnőtt közlekedőt. Pedig ahogy az alkoholfogyasztásnál, itt is rá lehetne bízni az biciklisekre, hogy józan ésszel mérlegelnek, és a megfelelő sebességet használják. 

A gyerekek a járdán kiszámíthatatlanul mozognak, ezért a járdán való biciklizés – ha muszáj – lassan kell történjen. A kihajtó autók sem számítanak a gyors kerékpárokra, így a járdán való biciklizés mindenképpen veszélyes, és fokozott figyelmet igényel. 12 év alatti gyermek még nem kerékpározhat az úton, így ő csak járdán biciklizhet – kellő figyelemmel, mert ráadásul a gyermekek biztonságos közlekedésének kialakulása is hosszú folyamat.

A járda elsősorban a gyalogosoké: bekanyarodáskor, keskeny helyen bizony le kell szállni, és valóban udvariatlan biciklisként a járdán közlekedő gyalogosra csöngetni. 

Mi az, ami tilos a kerékpárosoknak? 

Ha esetleg megfordulna a fejünkben néhány praktikusnak tűnő dolog, íme, egy sor lista arról, ami nemcsak nem jó ötlet, de határozottan veszélyes is.

Tilos biciklin pórázzal kutyát sétáltatni: veszélyes lehet gazdira, kutyára és mindenki másra is.

Tilos megfelelő gyerekülés nélkül gyereket szállítani. A szabály úgy szól, hogy egy 16 éven felüli személy szállíthat egy 10 év alatti gyermeket, a megfelelő ülésben. A csomagtartó nem számít annak. (E cikk írója gyerekkorában eltörte a lábát a bicikli csomagtartóján ülve, de azóta is kerékpározik).

Tilos továbbá a kerékpárt vontatni más járművel vagy állattal. Nem, nem jó ötlet a kisbiciklit a kutyára, a szánkóra, a másik kerékpárra, motorra kötni, még az erdőben sem.

Tilos – és életveszélyes – autópályán és autóúton kerékpározni. 

Nem szabad súlyosan ittas, vagyis biciklizésre alkalmatlan állapotban biciklizni: amikor a tekerés közben való egyenes mozgás vagy a kar kinyújtása irányjelzésre lehetetlenné válik, az már annak számít. Ittasan nemcsak mozgáskoordinációs zavarok jelennek meg, de az ittas biciklisnek az ítélőképessége is megváltozik. Jelenleg nincs zéró tolerancia biciklin, vagyis néhány italt meg lehet inni tekerés előtt, és nincsen jelentősen több biciklis baleset. Ez annak a példája, hogy ha rábízzák a felnőtt emberekre a döntést, ha szabadságot is adnak a felelősség mellé, akkor tudnak élni vele. 

És természetesen tilos a kormány megfogása nélkül, “kéz nélkül” biciklizni: egy kézzel mindig tartani kell a kormányt, igaz, egy kézzel el is kell tudni engedni az indexeléshez. 

Milyen elsőbbségi szabályok vonatkoznak a kerékpárosokra?

A bicikliúton a kerékpárosnak van elsőbbsége. Kiemelten vonatkozik ez a nyitott biciklisávra, ahol az autónak elsőbbséget kell adnia a biciklisnek, ha ő jobbra akar kanyarodni. Ha azonban a biciklis kanyarodik balra a kerékpársávon vagy nyitott kerékpársávon, akkor neki kell elsőbbséget adnia az autónak. Ha járdán közlekedik a biciklis, ott minden esetben figyelnie kell a gyalogosokra, és számukra elsőbbséget kell adnia: nem akadályozhatja a gyalogosokat a közlekedésben. Minden más esetben a biciklis a közlekedés egyenrangú résztvevője. 

Kinek van elsőbbsége a gyalogátkelőhelyeknél?

A gyalogátkelő, nevéből is fakadóan, a gyalogosok számára van, tehát nekik van elsőbbségük. Ahogy az autónak, a biciklisnek is át kell engednie a gyalogost. Általános tévhit, és előfordul, hogy a rendőrség alkalmazottai is rosszul tudják. Ugyanis kerékpáros közlekedésnél átkelhetünk tekerve a zebrán. Szemben viszont a gyalogosokkal, ilyenkor nincs elsőbbségünk az autókkal szemben. 

Ha pedig az úttesten megyünk biciklisként: a zebrán minden esetben a gyalogosoké az elsőbbség, tehát meg kell adni a gyalogos számára az elsőbbséget kerékpárosként, akkor is, ha úgy gondoljuk, a gyalogos a lassabb, és igazán megvárhat. 

Az, hogy a zebrán gyalog érdemes áttolni a biciklit nagy forgalomban, az az értelme, hogy a biciklis láthatóvá váljon az autós számára is: az autósok ugyanis gyalogos tempójú közlekedőkre számítanak a zebrán, és előfordulhat, hogy a sebesen, vagy csak egyszerű biciklitempóval haladó biciklisre nem számítanak, és nem tudnak időben fékezni. De: szabályos áttekerve is, nem csupán tolva! Az, hogy közkeletű tévhit a bicikli áttolása, életszerűtlenségével olyan hatást is elér, hogy csökkenti a szabályok betartása iránti hajlandóságot. 

Milyen sebességkorlátozások vonatkoznak a biciklisekre?

A KRESZ jelenleg azt írja elő, hogy lakott területen belül járdán és gyalogos övezetben 10, az úttesten maximum 40, sebességgel közlekedhet a biciklis. Gyalogosokkal megosztott kerékpárúton 20, lakott területen belül kerékpárúton 30 km/h-s sebesség a megengedett. Lakott területen kívül, kerékpársávon vagy úttesten 40 km/órával, bukósisakban pedig 50 km/h sebességgel mehet. Egyik másik járműre nincs ennyi szabályozás, mint a kerékpárra. Természetesen szinte senki nem tartja be ezeket az életszerűtlen sebességhatárokat, ellenben ahol szükséges, mert a közlekedési helyzet, pl. a pocsék útminőség vagy a sok gyalogos ezt diktálja, a megengedett sebességnél is jóval alacsonyabb sebességet választanak a biciklisek általában. Talán a legéletszerűbb az lenne, ha teljesen eltörölnék a sebességkorlátokat.

A kerékpáros sebességkorlátozásokról összefoglaló táblázatot és magyarázatot lehet találni itt. Mindezzel azonban több probléma is van. Az egyik, hogy a biciklinek nem kötelező tartozéka a kilométeróra, vagyis a legtöbb biciklisnek fogalma sincs, mennyivel megy; ezáltal ellenőrizhetetlen és betarthatatlan ez a szabály.

A másik probléma, hogy a megadott sebességkorlátok életszerűtlenek, és senki sem tartja be őket. Ennélfogva szétesik a szabályrendszer – olyasmit akar betartatni a KRESZ, ami nem életszerű, sőt, nem is lesz biztonságos, pont ettől: mivel nem jó a szabály, az emberek nem tartják be. Többnyire magunktól is normális sebességgel közlekedünk, gyalogosok közelében lassabban, gyalogosok nélkül, egyenes és jó minőségű úton gyorsabban. Kivételek persze lehetnek, különösen a kamaszok körében, akik, ne feledjük, most tanulják a felelős közlekedést, és például impulzuskontrolljuk még nincs teljesen kifejlődve. A kamasz agy változásairól ebből a cikkből lehet például tájékozódni.  

 Azonban ha ennél gyorsabban megyünk, nem kifogás az a rendőr szemében, hogy nem tudjuk a pontos sebességet. A megadott sebességhatárok a balesetek elkerülése miatt vannak, azonban szintén számos olyan hely van az országban, legyen szó országútról vagy kerékpárútról, ahol az általános szabály egy speciális, csak arra az útszakaszra vonatkozó helyzet miatt életszerűtlenné válik. 

Mikor kötelező lassítani vagy megállni?

Kötelező lassítani és körülnézni az elsőbbségadás kötelező táblánál, stoptáblánál pedig a biciklisnek is meg kell állni, legalább annyira, hogy az egyik lábát stabilan nyugtassa a földön.

Hogyan kell kanyarodni és jelezni kerékpáron?

Amikor biciklin ülünk, kanyarodáskor és sávváltáskor az index a karunk: kinyújtott karral jelezzük a kanyarodási szándékot. Ehhez stabilan kell ülni a biciklin, és egyértelműen, időben jelezni a kitárt karral, esetleg a kézfejet mozgatva valamilyen módon, hogy jobbra vagy balra fogunk kanyarodni, vagy sávot váltani. A kéz kinyújtásán túl lehet látni az utakon ujjal mutatást és beszédet vagy villogást imitáló összecsípő mozgást az ujjak és a hüvelykujj között.

Az indexelésnek elméletileg elég hosszú ideig kell tartania ahhoz, hogy a közlekedés többi résztvevője észrevegye. A lényeg, hogy egyértelmű legyen, hogy a kerékpáros merre fog kanyarodni. Balra kanyarodásnál mindenképpen hátra kell nézni, hogy a biciklis megbizonyosodjon arról, hogy a mögötte lévő biciklis vagy autós autós elengedi – ez elsősorban az ő biztonságát szolgálja. 

Azonban az, hogy a kanyarodás során végig jelezzük kinyújtott karral az irányt, ahogy az autó jelzi a fényével, biciklivel gyakorlatilag lehetetlen. Lejtős terepen ráadásul, amikor két kézzel kell fogni a kormányt, az indexelés nagy kihívásnak, sőt, alkalmasint életveszélyesnek is bizonyulhat. 

Kötelező és ajánlott védőfelszerelés

Ahhoz, hogy egyáltalán szabályosan használjuk a kerékpárt, a kötelező tartozékoknak mindenképpen rajta kell lenniük a biciklin. Ezek közül a leges-legfontosabb a fehér első és a vörös hátsó lámpa – az életünk múlhat rajta, hogy meglát-e egy autós. A lámpának sötétben, tiszta időben 150 méterről láthatónak kell lennie. Érdemes nappal is használni villogó üzemmódban, annak ellenére, hogy ez nem kötelező, viszont nagyban elősegíti, hogy időben észrevegyenek minket.

A KRESZ felsorolja, hogy az első és a hátsó lámpa mellett a két, egymástól független fék, a csengő, az első kerék küllői közt lévő borostyánszín prizma és hátul egy vörös prizma a kötelező felszerelés, amely nélkül egyáltalán nem szabályos és nem is biztonságos biciklivel elindulni. Ide tartozik még, hogy a látási viszonyoknak megfelelően készüljünk föl: lakott területen kívül, sötétben és rossz látási viszonyok között, pl. esőben, szürkületkor vagy ködben a fényvisszaverő ruházat is kötelező. És persze, ezt is érdemes mindig viselni.

Kell-e bukósisakot viselni?

Nem kötelező, de nagyon célszerű, és egy balesetben életmentő is lehet, lakott területen kívül és belül egyaránt. A fejünk, akármilyen kemény a koponyánk, végeredményben mégiscsak törékeny egy bizonyos sebességnél, illetve ütésnél: inkább a bukósisak törjön ripityára, mint a fejünk, amiből csak egy van. Azt rebesgetik, hogy az új KRESZ tervezetében benne van a 14 éves kortól felmenő rendszerben kötelezően viselendő bukósisak. Más kérdés, hogy valóban az ellenállást kiváltó kötelező jogszabály szolgálja mindenki biztonságát? Reális a teljes mértékben kötelezővé tétel? Egy felnőtt ember el tudja dönteni, hogy a két saroknyira lévő boltba szükséges-e jobban a bukósisak, vagy amikor kimegy a főútra, ahol nagy sebességgel húznak el mellette az autók.

Lakott területen kívül a 40 km/h-t meghaladó sebességnél viszont pont ezért kötelező a bukósisak. Ha bármiféle baleset történik, a bukósisak megvédi a fejet, az arcot egy végzetes, vagy egy életre nyomot hagyó balesettől, igaz, 40 km/h alatti ütközésnél is komoly károkat tud okozni egy baleset. A bukósisakot úgy kell becsatolni, hogy stabilan rásimuljon a fejre. 

A bicikliülésben lévő gyermekek számára ugyanúgy nagyon ajánlott, különösen, hogy a gyermekek koponyája még nem olyan kemény, mint a felnőtteké. Ezen kívül, ha a gyermekeinkkel biciklizünk, tudjunk róla, hogy mintakövetőek: ha a szülőn nincs bukósisak, akkor előbb-utóbb a gyermek is leveszi. A biciklizést érdemes komolyan venni, és mindig sisakot hordani, gyermekkel együtt – és nélküle is. 

Mikor és miért kötelező a láthatósági mellény?

Lakott területen kívül kötelező a láthatósági mellény, valamint éjszaka és rossz látási viszonyok (köd, eső, szürkület) mellett lakott területen belül is erősen ajánlott. Nem véletlenül: a biciklis láthatósága az életét mentheti meg egy-egy helyzetben. Éppen ezért sokan hordják akkor is, ha nem kötelező.

Milyen egyéb fényvisszaverő felszerelések segíthetnek?

Jó volna Magyarországon ebben (is) példát venni a skandináv országokról, amelyekben októbertől áprilisig mindenkinek – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt – kötelező fényvisszaverő jelet, figurát viselni a felsőtesten. Ezt azonban ők nem korlátozásként élik meg, hanem biztonságként, és segíti a normát, hogy a legkülönfélébb formájú fényvisszaverők léteznek: a biztonság egyúttal önkifejezési eszköz is. Persze abban is példát vehetnénk, hogy általában is úgy működjön a társadalom, hogy az legyen a tapasztalatunk, a jogszabályok értünk vannak, és nem ellenünk, így ha valami kötelező, akkor az a feltételezésem, hogy jól járok azzal, ha ezt a szabályt be is tartom.

Attól még persze, hogy nem szokás, hordhatunk fényvisszaverő mütyürt, felsőruházatot, láthatósági mellényt, és ugyancsak hasznos a kerékpár mindkét kerekének küllőin, valamint a pedálon lévő fényvisszaverő macskaszem, nem csak a kötelezően előírt első keréken. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.