Kerékpározás Magyarországon: körkép

A szemlélet, amely felől elindulunk, s amelyben élünk és közlekedünk nap mint nap, alapvetően autós szemmel nézi a világot. Az elmúlt években egyre többen közlekednek autóval, még akkor is, amikor gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel is el lehetne jutni ugyanonnan ugyanoda. Az útépítéseknél az autósok szempontjai élveznek elsőbbséget. 

Jó volna, ha a közlekedés során nem csupán járművet látnánk egymásban, hanem embert is. Felnőttet, gyermeket, időset, akik el akarnak jutni valahová, lehetőleg biztonságosan: mindenki. A felgyorsult életritmusunkban nyilvánvalóan jelentősége van a sebességnek is. Azonban ha a fókuszunkat az autóról az emberre tesszük, akár egyénként, akár döntéshozóként, annak mindenképpen van hatása.  

A jelenlegi jogszabályokon alapuló rendszernek és a gyakorlatnak lehetnek, és vannak is buktatói. Az alábbi cikksorozattal arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a biciklis közlekedés szabályai és azok gyakorlati megvalósulása között hézag tátong, amelyről érdemes volna párbeszédet indítani. 

A kerékpározás mint közlekedési forma és mint életforma

Jelenleg a városokat és a közlekedést az autókra fókuszálva tervezik: az utak szélességét, a parkolók helyét. Pedig ha élhető városokban, élhető településeken akarunk élni, akkor annak része az is, hogy gyalog, biciklivel vagy egyéb mikroközlekedési avagy mikromobilitási eszközzel közlekedhessünk. És ne kipufogógázban, hanem fák között, emberi tempóban.

Ahogy a bőrünkön érezzük a Föld éghajlatának megváltozását, és ennek éghajlati és társadalmi következményeit, fontos lenne, hogy összefüggéseiben lássunk: az erdők helyzete, a folyók helyzete, a betondzsungel helyetti szivacsváros, a hagyományos monokultúrák mellett a biodiverzitás és permakultúra, az autók helyett a közösségi közlekedés és a kerékpár. Megannyi lehetőségünk van, hogy élhető helyet alakítsunk ki magunknak és az utódainknak. 

Szerencsére nem vagyunk egyedül: a biciklis szubkultúra is keresi a maga közösségeit (pl Kerékpárosklub, Critical Mass,BRM teljesítménytúrázók). Számtalan szervezet és program és önkéntesek száza dolgozik azon, hogy jó legyen biciklizni, és hogy olyan körülmények legyenek, amely bárki számára lehetővé teszi a kerékpározást. Legyen szó eljutásról A-ból B-be, hétvégi kirándulásról vagy profi sportolásról, a biciklizés mindig is méltán népszerű mozgásforma volt. Ebben a cikkben belepillantunk a biciklis társadalmi rétegekbe és egy kicsit a kerékpáros történelembe is. 

A kerékpározás jelenlegi jogszabályi háttere és a biciklizés szabályai

A kerékpározás szabályainak ismerete azok számára is lényegesek, akik nem vezetnek autót, de a biciklit közlekedési eszközként használják forgalomban vagy bicikliúton. Mi több, tágabb értelemben minden embernek érdemes ismerni a kerékpáros szabályokat, hiszen autósként és gyalogosként is találkozunk a biciklis közlekedéssel, különösen nagyobb városokban. A jogszabályok és annak gyakorlati megvalósítása persze két különböző dolog; ideális lenne, ha ez a kettő a lehető legközelebb lenne egymáshoz. 

Ebben a cikkben bemutatjuk a kerékpározás szabályait, a KRESZ biciklisekre vonatkozó részét, a kötelező és ajánlott felszereléseket országúti vagy városi kerékpározáshoz, és ránagyítunk a problémás részekre. 

Anomáliák a biciklizésben, avagy miért nem tartjuk be a KRESZ-t? 

Ahogy a nyelv is a nyelvhasználókban él, a közlekedést is a közlekedésben résztvevők alakítják, a szabályok pedig ezt követik le. Az utóbbi években nemcsak egyre több autó jelent meg az utakon, de új közlekedési eszközök is megjelentek, gondoljunk csak az elektromos rollerre. 

A pandémia számos dologra rámutatott az életünkben, amiken érdemes volna változtatni, és nem is kerülne olyan sok energiába – gondolhatunk itt például a home office-ra. A közlekedés szempontjából a lezárások alatt felélénkült a biciklis forgalom nagyvárosokban és kisebb városokban egyaránt, ami dicséretes dolog. Már csak a biztonságos közlekedéshez szükséges feltételek egy része hiányzik ahhoz, hogy tömegeknek kedve legyen kerékpárra pattanni. Ebben a cikkben felvetünk néhány anomáliát, amelyek megnehezítik a kerékpáros életformát.

Az új KRESZ és a változás lehetősége

Az új KRESZ évek óta érlelődik, és mindig épp a küszöbön van a véglegesítése. Ez sok változást hozna a biciklisek életében, rendszerszinten, de ennek a helyzetnek sajnos több buktatója van. Akármi lényeges változás volna, az mindenképpen lassan megy végbe, még ha véglegesítik is az új KRESZ-t. Ez utóbbi pedig akkor lesz biztos, amikor már látjuk.

Bár törvényileg és szabályozással sok mindent el lehet érni, nem biztos, hogy mindenre az a megoldás, hogy kötelezővé tesszük, mint a bukósisak viselését, vagy a kerékpáros KRESZ-vizsgát. A kötelezőséggel az a baj, hogy önálló döntéseket felelősséggel meghozni tudó felnőtt szerep helyett gyermeki pozícióban tartja az embert. 

A változások természetesen szükségesek. Számtalan olyan terület van, amelyen dicséretes volna a változásokat elkezdeni. Rengeteg olyan szabályozás van jelenleg a kerékpárosokra vonatkozóan, amelyek nem életszerűek, noha a szabályosság illúzióját adják. Ilyen például a kanyarodás közbeni indexelés, vagy a kötelező előzési oldaltávolság is. És ott van még a kerékpáros utca fogalma is, amely leginkább néhány táblába “fájna”, noha annál több autós önmérsékletbe és szemléletváltásba.

Aztán ott van még a tény, hogy a nagyobb és közepes városokban egyre gyakrabban megjelennek a közösségi kerékpárok. Azok használata pedig alakul, alakulgat – jó volna, ha olyan irányba menne, amely a biciklistákat a közlekedés egyenrangú részvevőjévé tenné, egy olyan világban, ahol kerékpározni nemcsak környezetbarát, de emellett jó, biztonságos, és könnyű is. 

Egyszóval: volna még mit végiggondolni a kerékpáros infrastruktúrában, szabályozásban és motivációban. Lássuk.

A kerékpárutak minősége Magyarországon

A kerékpárutak adják a biciklis infrastruktúra gerincét. Azonban sajnos még ott tartunk, hogy 2025-ben bár sokféle bicikliút van Magyarország nagyvárosaiban (és olykor a kisebb városokban is), azonban ezek a kerékpárutak sokszor rettenetes minőségűek. Vonatkozik ez az utak tényleges felrepedezettségére, hólyagosságára, valamint arra, hogy a jelzőtáblák, felfestések eltűntek, az utak folytatólagossága olykor egyszerűen megszakad.

De vonatkozik arra is, hogy a táblákkal jelzett sebességhatárok vagy szabályok nem életszerűek. Életszerűtlen például egy új, jó minőségű kerékpárúton, ahol senki sincs, 10 km/óra sebességgel menni, márpedig több helyen találkozhatunk ilyen szintű sebességkorlátozással, például a békásmegyeri gáton, nem is tartja be senki. Életszerűtlen a zebrán leszállni a bicikliről és áttolni, akkor is, ha téves tájékoztató táblácskákon hirdetik ezt, hiszen szabályos tekerve is a zebrán közlekedni. A gyalogosokhoz képest az a különbség, hogy ha kerékpárral megyünk át egy zebrán, akkor nincs elsőbbségünk a keresztben jövő más járművekkel szemben.

A kerékpárutak felújítása és létrehozása persze halad, de nem kevés változtatásra lenne szükség a városi bicikliutaknál, a szabadidős biciklizésre használt települések közti kerékpárutaknál, illetve a tavakat megkerülő bringaköröknél. Ahhoz, hogy minél több biciklis tudjon biztonságban közlekedni, az egyértelmű, jó minőségű, biztonságos utakra és az életszerű szabályozásokra szükség van. A témát tárgyaló cikket itt találod.

Kerékpáros szocializáció: biciklizés gyerekekkel

Az, hogy valaki biztonságosan közlekedjen biciklivel, hogy életformájává váljon, hogy egyáltalán felmerüljön mint jármű, nagyban függ a gyermekkori élményektől. A gyerekek általában 3-7 éves koruk között tanulnak meg biciklizni. A biciklizés nemcsak közös családi program tud lenni, hanem később kamaszkori szárnypróbálgatás is lehet. 

Az, hogy egy gyermek a szüleivel együtt közlekedik biciklivel, nagyon jelentős a biciklis szocializáció szempontjából. Mindenki úgy tanul, hogy megfigyel – a kicsi gyermekek gyakorlatilag kizárólag így. Ha szülőként biciklivel közlekedünk, a gyermek figyel, megfigyel, magába szív: a szabályokat, a sisak viselését vagy nem viselését, a mentalitást, az óvatosságot vagy merészséget, mindent. 

Többek között ezért sem mindegy, hogy hogyan biciklizünk, még akkor is, ha nincs saját gyermekünk. Hiszen az utcán mint biciklist bármilyen gyermek meg tud figyelni, és ez hatással lehet a későbbi közlekedési szokásaira.  

Ezek mellett nemcsak szülőként, hanem közlekedési résztvevőként is tudnunk kell, hogy gyermekek is közlekednek az utakon. Ráadásul ők még csak most tanulják, napról napra, a közlekedés szabályait, a biztonságos eljutást. Más a kockázatvállalási hajlandóságuk, más a habitusuk, mások a tapasztalataik és ismereteik, mint egy felnőttnek, még a kamaszoknak is. A gyerekek alacsonyabbak, sokszor egy magas autóból egyszerűen nem is látszanak. Ahogy a gyalogosok, úgy a bicikliző gyermekek is hatványozottan sérülékenyebbek a közlekedés többi tagjainál – tehát kiemelten oda kell figyelni reájuk, akár egyedül, akár felnőttel közlekednek. A témába vágó cikket itt találod.

Ezzel a cikksorozattal célunk, hogy párbeszéd induljon a kerékpározásról és annak minél több aspektusáról. Ha az olvasónak bármilyen építő gondolata van, kulturált megfogalmazásban, örömmel várjuk, a párbeszéd és a pozitív változások elérésének reményében.

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.