A kerékpárutak minősége Magyarországon

A bicikliutak azért vannak, hogy elsősorban ott tekerjünk, ne az autók és a gyalogosok között, hiszen egészen más tempóban közlekedik egy kerékpár, mint egy autó vagy gyalogos. A bicikliutak a városokban ideális esetekben már meglévő bicikliforgalomnak próbálnak legális és biztonságos kereteket nyújtani. Azonban nem mindig olyan egyszerű a helyzet, hogy a biciklis a kerékpárúton közlekedik: vannak helyzetek, amikor ez nem, vagy csak nehezen megvalósítható. 

Szabályos-e a városban járdán biciklizni?

Röviden: nem igazán. Hosszabban: igen, bizonyos körülmények között.

Például ha az úttest vagy a bicikliút kerékpározásra alkalmatlan állapotban van, szabad a járdán biciklizni. Ez jelentheti azt is, hogy méterenként egy-egy gyökér miatti felpúposodás vagy mély gödör található a bicikliúton. De azt is, hogy az úttesten olyan mennyiségű és sebességű autó közlekedik, hogy biztonságosabb a biciklisnek a járdán közlekednie. Ezt ilyenkor megteheti, de legfeljebb kétszer olyan gyorsan mehet, mint a normális felnőtt tempó: 10 km/h-val. 

Gyakorlatilag biciklisként nem lehet teljesen szabályosan közlekedni, mert egyrészt nincs mindig minden jelezve, esetleg a bicikliútra a járdán keresztül lehet eljutni, vagy a saját testi épsége érdekében elengedi a mellékutcából kanyarodó autót, noha neki lenne elsőbbsége; esetleg a rossz minőségű és keskeny sávban megszegi a jobbratartási kötelezettséget, hogy egyetlen autós se próbáljon meg sávon belül előzni. Egyik megoldás sem ideális, de ha biztonságosabb, akkor senki sem vetheti meg a biciklist, amiért kényszerűségből szabályt szeg. 

A kerékpárutak minősége: biciklizés a fővárosban

Budapest az utóbbi években egyre nagyobb energiát fektetett abba, hogy a jól működő tömegközlekedés mellett a bicikliseknek is egyre használhatóbb város legyen. Sok fejlesztés történt, nemcsak a belvárosban, de a külső kerületekben is. A közösségi kerékpárok is egy jó évtizede már jelen vannak a fővárosban, és több vidéki városban, elsősorban megyeszékhelyeken is. Budapest kerékpáros térképe elérhető és letölthető a BKK honlapján. A körúton elkészült a kerékpárút.

Azonban még mindig van néhány szabály, amit ha szóról szóra betartunk, az balesetveszélyesebb, mint hogyha a józan ész alapján közlekedünk – erről szóló cikkünket lásd itt. 

Utak versus fák

A fák mindig is az utak nagy “ellenségei” voltak, hiszen gyökereikkel felpúposítják az utat. Igaz, ahol nincsenek fák, ott élhetetlenül meleg van, fákat tehát ültetni kell. De úgy, hogy azoknak lehetőleg ne legyenek olyan típusú gyökereik, amelyek tönkreteszik az utakat…

Sok nyugat-európai országgal ellentétben mi valahogy fordítva gondolkodunk a város és a természet viszonyáról. Skandinávia több országában látható, hogy a belváros kivételével nem a fákat ültetik a házak közé, hanem a lakótelepeket rakják az erdőbe. Ennek az egyik előnye (a megjelenő vadon és rengeteg zöldfelület mellett) az is, hogy a fák helyét alapnak veszik, és ott építenek utat, ahol arra lehetőség van. A fák tehát nem odabiggyesztett gombok a város szövetén, hanem, kissé kisarkítva a gondolatot, az utak érezhetik megtisztelve magukat, hogy a fák között létrejöhetnek. 

Akármilyen alaposan, az anyagot nem elspórolva építenek meg egy utat vagy kerékpárutat, a fák mindig is élni akarnak. A városi, egyedtársaiktól elszakított fák ráadásul rövidebb ideig és kevésbé jó egészségben élnek, mint az erdőben élő társaik. Mindazonáltal szükségünk van rájuk, hogy ne betonsivatagban éljünk a felmelegedő világunkban. 

A Stockholm-módszer

Bicikliutakra persze szükség van, mint ahogy azok karbantartására is, hiszen a biciklisek közlekedéstervezési szempontból (is) teljes jogú járműveknek számítanak. És éppen Svédországban, Stockholmban fejlesztették ki azt a Stockholm-módszernek nevezett faültetési gyakorlatot, amely lehetővé teszi, hogy a fák a városi környezetben úgy tudjanak élni, hogy ne törjék fel az aszfaltot vagy a burkolatot. Ezt részben a gyökerek oldalra vagy lefelé terelésével, részben a fa tudatos ültetésével érik el (megfelelő hely a gyökereknek, megfelelő fajtájú fa), részben pedig rugalmas, könnyen javítható burkolat alkalmazásával. 

A vidéki kerékpárutak minősége

A vidéken található kerékpárutak minősége sajnos a mai napig nem kevés kívánnivalót hagy maga után, és a problémáknak csak egy része az út minősége. Igen, előfordul, hogy kevesebb anyagot tesznek bele az előírtnál. Az is, hogy nem gondolják végig, milyen fákat ültetnek mellé, és hova. De az is, hogy valójában nem igazán számítanak kerékpárosokra, bicikliút ide vagy oda. 

A vidéki városok külső, zöldövezetéhez vagy kertvárosi részéhez tartozó bicikliutak, valamint a városon kívüli bicikliutak problémája az, sokszor pedig hogy egyáltalán nincs rendes bicikliút. Ha mégis van bicikliút, gyakran régi, és a minősége erősen romlott, vagy egyes csomópontokon veszélyes, például azért, mert főutat keresztez lámpa nélkül, vagy azért, mert lehetetlen forgalmi helyzet áll elő – konkrét példa erre például a bicikliút Csopaknál, ahol a két egymással szembe menő bicikliút egymást keresztezi. 

Szabadidős kerékpárutak

Mindeközben vadonatúj, random bicikliutak vezetnek A-ból B-be, ennél a példánál például Fertődtől Keszthelyig, részben nehezen járható, látnivalót abszolút, de infrastruktúrát (rendes út, büfé, bicikliszerviz) még inkább nélkülöző utakon. Miközben a legnépszerűbb bringás útvonalaknak (például a Balaton-körnek) vannak olyan szakaszai, amelyek finoman szólva is hagynak kívánnivalót maguk után. Kevésbé finoman szólva: veszélyesek.

A főváros és a vidéki nagyvárosok külvárosi részein található bicikliutak – ha egyáltalán vannak – meglehetősen régiek, felhólyagosodottak, repedezettek. Például a szegedi külső körút bicikliútján. Bár elméletileg jól lehet rajtuk haladni, mivel nem nagy a gyalogosforgalom a megosztott bicikli-gyalogos úton, a gyakorlatban az lassítja a haladást (a kátyúkat nem számítva), hogy a bicikliút a külső íven halad, a lámpák pedig az autósokhoz igazodnak.  

Mi a baj a bicikliutakkal?

Hol is kezdjük? Soknak a minősége csapnivaló, ahogy bárki, aki biciklivel közlekedik, tapasztalhatja. Ezen kívül a régi, felpúposodott kerékpárutak mellett tipikus nehézség, amikor egy szépen felújított gyalogos-kerékpárút irreleváns módon van tele állandó sebességkorlátozással: például akkor is, amikor nincs ott gyalogos a napszaknak (este) vagy az időjárásnak (esős hétvégi nap) köszönhetően, például a Szentendrére vezető új szakasz. Ilyenkor a szabály valójában felülírja a józan észt, és nem a közlekedő ember van a központban, hanem egy szépen felépített elméleti szabályrendszer. 

A városokban a kerékpársávok gyakran csak utólag lettek beillesztve a közlekedésbe, az utak így leszűkültek, az autósok uralják az utakat. Így a biciklisek gyakran a járdán kénytelenek lavírozni, esetleg, ha bátrak, akkor a buszsávban, sűrű forgalmú autósávok szélén. 

Felpúposodott bicikliutak, télen jeges, nem tisztított sávok, járdával megosztott kerékpársávok, buszsávban kijelölt kerékpárút: egyik sem ideális a közlekedésre. Persze, lehetséges haladni, ha muszáj, de ezek a nehézségek inkább elveszik a kedvünket attól, hogy biciklire pattanjunk. És ha helyzet van, mindenki a gyorsaságot, és főleg a saját biztonságát választja inkább, mint a szabályosságot, különösen egy-egy veszélyes útszakaszon.

Hétvégi tekerés vagy sportedzés?

A hétvégi biciklizésnek, kerékpáros kirándulásnak és túrának abszolút van létjogosultsága, pontosan ezért vannak kerékpárutak olyan helyeken, ahol jó lenni, amelyek szépek: például folyók mentén, tavak körül, dombok között. Erről itt írtunk bővebben. Egy egész napos tekerésre persze érdemes felkészülni, mind edzésben, mind felszerelésben. 

Amikor azonban valaki nem csupán túrázik egy bicikliúton, hanem félprofi vagy profi sportolóként edz, nagyon más körülményekre van szüksége, mint egy átlag magyar kerékpárút. A sportolók ennélfogva legtöbbször az országúton bicikliznek, hiszen itt tudják elérni azt a sebességet, útminőséget és zavartalanságot, amire szükségük van – cserébe az autósok bosszankodnak, hogy kerülgetni kell a lassabban haladó biciklist. Pedig neki is van joga közlekedni az országúton, akár egyedül, akár bolyban. 

Van szó arról, hogy lehessen profi, papírral rendelkező kerékpárosoknak az úttesten közlekedni a kerékpárút vagy a járda helyett (elsősorban annak minősége, másodsorban a sebesség fenntartása miatt), erre azonban hivatalosan még várni kell – ahogy az új KRESZ-re. 

Összefoglalva: 

Ideális esetben olyan szabályok határozzák meg a közlekedést, amelyek életszerűek, és minden közlekedő számára biztonságot adnak. Ameddig ez nincs meg – márpedig most még nincs meg – addig a bicikliseknek kell a legjobban figyelniük a maguk és mások testi épségére. Ekkor még nem beszélhetünk biciklibarát városról és országról. Remélhetőleg az új KRESZ, amelyet szakemberek tucatjai alkotnak meg, hozni fog ebben változást. És nem csupán a szabályrendszer puszta léte, hanem annak megismerése és betartása is. Ehhez azonban a szemléleten is változtatni kell meg az utak minőségén.

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.