Eurázsiai hód: jellemzők, természetvédelmi státusz

Az eurázsiai hód, latin nevén castor fiber egy vízi életmódot folytató nagyrágcsáló. Többek között azért is ismert, mert az utóbbi évszázadokban erősen megfogyatkozott Európában. A másik ismert hódfajta a kanadai hód, amelyet Szürke Bagoly egy kedves indiánregénye, a Két kicsi hód ismertet meg a szélesebb közönséggel. Európai változata legismertebb fakidöntő tevékenységéről, valamint jellegzetes, pikkelyes farkáról. Az eurázsiai hód a faj védelmének következtében elkezdett újra megtelepedni Magyarországon is.  A hód, bár ritkán látni éjszakai életmódja miatt, ahol megjelenik, ott hatása van a tájra.

Mi az az eurázsiai hód? 

Az eurázsiai hód a legnagyobb testű rágcsáló Európában, mely a kihalás széléről küzdi vissza magát, és ebben már egészen jól áll. Ma Magyarországra természetes úton és betelepítéssel került, elsősorban a nemzeti parkokban, de számos patakban és folyó mentén előfordul. Felismerhető jellegzetes farkáról, de a jelenlétét érzékelni lehet a kidöntött fákban és az általa épített gátakban, esetleg hódvárakban is. Bár alkalmasint károkat is tud okozni a túlzott elszaporodása miatt, ahol a biodiverzitásban egyensúly áll be, ott a hód nagyon is gazdagítja az adott élővilágot. 

A hódot az állatok mérnökének is szokták tekinteni, hiszen az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Vár- és gátépítő tevékenységével új élőhelyeket teremt más fajoknak is, vízi madaraknak, rovaroknak, rókáknak, halaknak: ívóhelyeket és és rejtőzködőhelyeteket alakít ki. A vízi növények számára  pedig másfajta, kedvező életkörülmények jönnek létre.

A hód a fák kidöntésével, rágcsálásával visszaszorítja a nem őshonos flórát, így lehetőséget teremt az őshonos fajoknak a tájba való visszaintegrálódására. A biodiverzitás változatossága pedig minden területnek, és végső soron a Földnek és az embernek is hasznára válhat (ne akarjuk megtudni, mi történik akkor, amikor a biodiverzitás végletesen lecsökken).

Mik a legfontosabb tulajdonságai a hódnak? 

A hód 25-35 kilogramm is lehet, és teste akár az egy méteres hosszúságot is elérheti, nem számítva a pikkelyes farkát, amely további 30-40 cm hosszú. Barna, vízhatlan bundája lehetővé teszi, hogy a vízben jóé érezze magát. Metszőfogai folyamatosan nőnek, ezért is kell állandóan rágcsálnia. 

A maga és családja védelme érdekében az üregének bejáratát is víz alatt tartja: ezért emel gátakat, vagy ritkábban hódvárakat. Az orrát és a fülét a víz alatt egy hártyával be tudja zárni, és lábai között is úszóhártya van: meglehetősen alaposan alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Életmódja ezen kívül leginkább éjszakai. Télen szaporodik: párválasztása monogám, a kicsinyek elválasztás után is egy-két évig, a fiatal állatok ivarérettségéig együtt laknak a családdal (az újszülöttek akár az előző évi alommal együtt). A hód hosszú életű, akár 15-17 évig is élhet. 

A hód növényevő, elsősorban lágyszárú növényeket fogyaszt, és mivel élőhelye a vízparthoz kötődik, általában a part menti 40-50 méteres sávot használja. Bár fákat is kidönt az építkezései során, és ezzel károkat is okozhat, hosszú távon jelenlétének hatása inkább növeli az adott élőhely természetes egyensúlyát.

Hol él Magyarországon és Európában eurázsiai hód? 

Európában nagyrészt még mindig szórványban él a hód, hiszen a 19. század során a kihalás szélére sodródott a faj. Ahol nagyobb populáció él, az Svédország középső része és a balti államok, valamint Belorusszia, ezen kívül megtalálható a populáció a nagyobb összefüggő vadon területeken, Németországban, Franciaországban, és egy kicsit Magyarországon is. 

Magyarországon a Fertő-Hansági Nemzeti Park területén természetes módon megjelent Ausztria felől, ahol erős populáció alakult ki, a fiatal egyedek pedig a Duna mellékfolyóin fölfelé haladva kerestek maguknak új élőhelyet. A Hortobágy folyón, a Mura, a Rába, a Duna mentén él a legtöbb hód hazánkban, valamint Észak-Magyarországon, és Zala, Veszprém  és Bács-Kiskun megyében. A legnagyobb számban erős, önfenntartó közösségekben a Szigetközben és a Gemenctől délre vannak jelen. A hazai állomány több ezer, becslések szerint akár nagyjából 8000 egyedszámra becsülhető. Ez nagy szám, hiszen a hód legnagyobb természetes ellensége a farkas, arról pedig nem lehet elmondani, hogy rengeteg volna Magyarországon. 

Milyen természetvédelmi státusza van a hódnak? 

A 19. század közepén Magyarországról szinte teljesen kihalt, de a 20. század elején elkezdték betelepíteni, és mivel ma már védik — 1988 óta természetvédelmi oltalom alatt áll — ezért spontán módon is egyre több helyen felbukkan Európában és Magyarországon egyaránt. Természetvédelmi értéke 50.000 forint. Sokáig tudtuk úgy, hogy a hód már nem él nálunk: 1854-ben Ács községben volt a magyarországi hódokról való szomorú tudósítás, amint a Concó patak partján elejtették az utolsó hódot Magyarországon. A Nagyalföld területéről már a 17. században kipusztult a hód. 

A 20. század elején tudatosan kezdték el betelepíteni újra ezt a nagyrágcsálót, 1991-től pedig a Hortobágyi Nemzeti Park, majd a WWF Magyarország szervezésében telepítették be a hódokat. Így ma már nem fenyegetett, nem veszélyeztetett faj. Ennek ellenére hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll, vadászatát szigorúan szabályozzák, és az élőhelyének rongálását természetvédelmi törvény tiltja: a törvény bünteti. 

Miért vadászták régebben a hódokat?

Régen a hódot prémjéért, és alkalmasint kártétele miatt vadászták a hódot. Valamint a pézsmájáért is: ezt az erős illatanyagot a mirigyeivel választja ki, mely a végbélnyílása körül található. Ahogy a pézsmapocok és az ámbráscet, úgy a hód illatanyagát (a kasztóreumot) is a parfümipar használta fel elsősorban már a régebbi korokban is. Bár manapság már szerencsére nem irtják ki miatta a fajt. A hódnak a húsa is ehető, magas tápértékű anyag, bár erősen rágós, ezért pácolni kell. Emiatt sosem volt a legnépszerűbb táplálék, de előfordult, hogy a húsáért vadászták – egy időben a kanadai franciák ötlete nyomán vízi állatként halnak minősült, tehát böjti eledelként fogyasztható volt… ami szintén nem kedvezett az állat védettségének. 

Miben különbözik az eurázsiai hód a kanadai hódtól? Hogyan kerültek kanadai hódok Európába? 

A kanadai hód (castor canadensis) jóval kisebb termetű eurázsiai rokonánál. A kanadai hódot betelepítették annak idején a 20. században egész Európába, de ma már csak Finnországban és egy kicsit az orosz területeken maradt meg a faj, mert az eurázsiai hód kiszorította. Nem két és fél, hanem három éves korában lett ivarérett. A kanadai hódra inkább jellemző, hogy hódvárat épít a gáttal tavacskává duzzasztott területen, nem pedig a part mentén ás üreget. De mindkét fajra jellemző, hogy az otthona védelme érdekében a bejáratot a víz alatt tartja – ezért épít elsősorban gátat. 

 Mit tehetünk a hódok védelme érdekében?

Egyensúlyt kell találni a hódokkal kapcsolatban: nagyon jó, hogy ennyire jól érzik magukat, de vannak helyek, ahol nem hasznos, sőt, inkább káros a tevékenységük. Ilyen esetekben, ha valakinek a birtokán tett kárt a hód, fordulhat a természetvédelmi hatóságokhoz, hogy segítsenek megfékezni a fákban, növényzetben tett károkat. Persze mindez nem az ő hibájuk: tegyük hozzá, a hódok eredeti élőhelyeit, az ártereket ma már sok esetben nyaralók foglalják el. 

Sokat tudunk tenni a hódért már csak azzal is, hogy megismerjük őket, és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy hasznos és fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetet – még akkor is, ha már az ember jóval alaposabban belenyúlt a tájba, mint a hód valaha is. 

2019-ben országos hódkonferenciát tartottak Magyarországon, a Természettudományos Múzeumban, ahol sorra vették a lehetőségeket. Ezek között szerepelt az is, hogy feltérképezzék, mely élőhely való a hódoknak, és melyik nem. Közös és átgondolt lépésekkel lehetne konszenzust találni, hogy a hódok is jól járjanak, de a “káposzta is megmaradjon” – de ez már nem csupán az egyén feladata. 

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.