Melyek a legjelentősebb gyémántbányák? Milyen hatásuk van a környezetre?

Egy gyémántbánya aligha a világ legbarátságosabb helye, pedig úgy tartja a mondás, hogy a gyémánt a nő legjobb barátja. Vagy lehet, hogy ez is csak annak a globális marketingnek része, aminek célja, hogy rengeteg pénzért viseljünk apró, csillogó széndarabokat?

A 19. század második felében Cecil Rhodes fejében ütött szeget az a gondolat, hogy a világ egyik egyébként leggyakoribb ásványában, a gyémántban hatalmas pénz rejtőzik, már, ha uralni tudja e téren a piacot. A világ pedig mondhatni ráharapott és gyémántéhsége azóta is csillapíthatatlan.

Bár hihetetlennek tűnhet, de az első gyémántbánya nem is olyan régen, alig több, mint 150 éve, az 1870-es évek elején kezdett el termelni. A kereslet tükrében tehát bár igen jó befektetésnek tűnhet egy gyémántbánya, ám valójában akár tökéletes szimbóluma is lehetne a kapzsiságnak és környezetrombolásnak.

Mi az a gyémánt? Hogyan bányásszák?  

A gyémánt egy tiszta szénből álló ásvány. A szén olyan allotípusa, amelyben a szénatomok „gyémánt kocka” kristályrácsban helyezkednek el. A gyémántkristály egy szénatomokból álló óriási molekula. A gyémántkristály minden egyes szénatomja erős kovalens kötésekkel kapcsolódik négy másik szénatomhoz.

A négy környező szénatom pedig egy szabályos tetraéder négy csúcsán helyezkedik el, egy igen merev szerkezetet alkotva. Ez teszi olyan rendkívül kemény anyaggá a gyémántot és ez az, ami miatt számos ipari területen hatékonyan alkalmazzák.

A gyémánt jelenlegi tudásunk szerint a természetben előforduló legkeményebb anyag ugyanakkor egyben a legnépszerűbb drágakő is. Azonban körülbelül 250 tonna ércet kell kiásni a földből ahhoz, hogy egy karát (200 milligramm) csiszolt, drágakő minőségű gyémántot lehessen előállítani.

Egy viszonyítási adat: globális szinten, a statisztikai adatok szerint csak 2018-ban nagyjából 147 millió karátnyi gyémántot bányásztak ki, aminek akkori, világpiaci értéke 76 milliárd dollárra becsülhető.

Hogyan keletkezik a gyémánt?

A gyémántok a Föld a felső köpenyében keletkeznek, körülbelül 160 kilométerrel a felszín alatt, magas hőmérséklet és nagy nyomás kombinációjának hatására. Ha a nyomás elég erős (kb. a tengerszint feletti nyomás 45 000-szerese), akkor a szénatomok gyémánttá, a Föld legkeményebb anyagává kristályosodnak.

Olvadáspontjuk ennek megfelelően igen magas; a gyémántkristályban lévő erős kovalens kötések hálózatának felbontásához sok hőenergiára van szükség.

Hogyan bányásszák?

A gyémánt rögös felszíni útja a közvetlenül a bányából származó, csiszolatlan kővel kezdődik. A gyémánt bányászatához a kitermelőipar számos technikát alkalmaz, kezdve a hagyományos külszíni bányászati műveletekkel.

A gyémántbányászatnak három fajta kitermelési technikája van jelenleg:

1. fejtőbányászat (kimberlitből),
2. alluviális bányászat és a
3. tengeri bányászat.

A kimberlit a lelőhelyéről (a dél-afrikai Kimberley-bányáról) kapta a nevét. A kimberlit „csövek” a földkéregbe behatoló forró magmából keletkeznek, és gyémántokat valamint más kőzeteket és ásványokat „szállítanak” a földköpenyből a felszín irányába.

A legfontosabb gyémántlelőhelyek szinte mindegyike ilyen kimberlit csatornákra építve folytat kitermelést, de emellett jól megél az alluviális rétegekre (szubdukciós zónákra) települt bányászat is.

A főleg Namíbia valamint a Dél-Afrikai Köztársaság part menti vizeiben folytatott tengeri „bányászatból” eredő gyémánt mennyisége igen elenyésző, ha a világ összkitermelésével állítjuk szembe, azonban jelenleg ez a gyémánt „bányászati” forma az, ami a legtisztábbnak tekinthető.

A köveket ugyanis, amelyeket a talajból kimosnak a vízerek, a folyó szállítja a tengerbe. A folyó által csiszolt, kimosott köveket a vállalatok külön erre specializálódott búvárcsapatok segítségével gyűjtik össze (egyenként), vagy olyan hajókkal, mint például a De Beers gyémántipari vállalat, SS Nujoma nevű, 113 méter hosszú, 12 ezer tonnás, speciális gyémántkotró hajója.

Mire használják elsősorban a kibányászott gyémántot?

Igaz, a gyémántot elég régóta ismerik mint drágakövet, ugyanis azt már az ókori Indiában is használták (mind ékkőként mind munkaeszközökben) az alluviális lelőhelyeken talált gyémántokat, azonban a világ többi részén sokáig alig becsülték. Ennek az oka azonban pusztán az volt, hogy a korabeli eszközökkel nem igazán lehetett megmunkálni a nyers drágaköveket.

A fényesen csillogó gyémántot manapság elsősorban az ékszer illetőleg a divatipar használja előszeretettel, de már nem csak a nők elbűvölésére; ruhákon, mandzsettagombokon, nyakkendőtűkön épp úgy visszaköszönnek, mint medálokon, eljegyzési gyűrűkön vagy épp orrkarikákon.

Általában a nyers gyémánt több mint 50%-a elvész a vágás és csiszolás során, de ez lehet akár az adott kő 80%-a is, ha az hibás vagy rosszul formázott. A valaha talált legnagyobb (körülbelül ökölnyi méretű és több, mint 3000 karátos) gyémántból, az úgynevezett Cullinan-gyémántból (Dél-Afrika) összesen százöt csiszolt ékkövet készítettek, ezek azonban az eredeti kristály tömegének csak egyharmadát teszik ki.

Emellett a gyémántnak van persze más szerepe is a puszta csillogáson túl, például az iparban, de ott elsősorban a mesterségesen, laboratóriumokban kivitelezett formáját alkalmazzák. (Azonban míg a természetes gyémántok környezeti terhelés nélkül keletkeznek évmilliárdok alatt, addig a mesterséges kövek létrehozásának folyamata igazi energiafaló.)

A gyémánt az iparban

Az Egyesült Államok Földtani Intézetének (USGS) jelentése szerint az ipari gyémánt bár drágább, mint a konkurens csiszolóanyagok, számos ipari folyamatban költséghatékonyabbnak bizonyult, mivel gyorsabban vág és hosszabb ideig tart, mint bármelyik rivális anyag.

A szintetikus ipari gyémánt mennyisége az iparban messze felülmúlja a természetes gyémántét, mivel korlátlan mennyiségben előállítható, és sok esetben tulajdonságai az egyedi alkalmazásokhoz igazíthatók.

Ennek következtében az Egyesült Államokban felhasznált ipari gyémánt több mint 90%-át a szintetikus gyémánt teszi ki.

A gyémánt és a tiszta hangzás

Bár a gyémánt tisztasága és keménysége miatt kiváló hangvezető közeg így a hangtechnikában is elterjedt a használata, a gyémántot mégis főleg ipari célokra használják. Keménységének köszönhetően ugyanis fúrásra, csiszolásra és anyagvágásra is egyaránt alkalmas (igaz a gyémánt csak gyémánttal vágható és fúrható).

A múltban a természetes gyémánt minőségét drágakő, közel drágakő és ipari kategóriákra osztották, azonban a gyémántiparon belüli legújabb fejlesztéseknek köszönhetően ma már szinte az összes természetes gyémánt ékkőként kerül hasznosításra.

Gyémántbányák: ezek a legjelentősebb lelőhelyek a világban:

India volt a gyémántok szinte egyetlen jelentős forrása évezredeken át, mindaddig, amíg az 1720-as években Brazíliában, majd az 1840-es években Észak-Amerikában, illetőleg az 1860-as években Afrikában gyémántot nem találtak. Azóta világszerte számos gyémántlelőhelyen indult meg a kitermelés, hogy csak a legnagyobbakat említsük a teljesség igénye nélkül:

Oroszország

A Vladimir Grib Project egy felszíni fejtést végző bánya, amely Arhangelszk megyében, Oroszországban található. Ez az Otkritie Holding tulajdonában lévő bánya becslések szerint közel 3931 ezer karát mennyiségű gyémántot termelt ki csak 2020-ban.

Ez azonban eltörpül egy másik nagy oroszországi gyémántbánya hozama mellett. A Jakutföldön levő Jubilee nevű bánya, amely az ALROSA tulajdonában van, ugyanebben az évben 6208 ezer karátnyi gyémántot termelt.

Dél-Afrika

A dél-afrikai Kimberley-bánya volt az első igazi nagy formátumú gyémántbánya. Az 1888-ban Dél-Afrikában alapított De Beers, amely ezt követően egy évszázadon át uralta a gyémánttermelést és forgalmazást, ma már a világ gyémántjainak mintegy 30 százalékát termeli és értékesíti.

Botswana

A világ legnagyobb hozamú gyémánt bányái (pl. az Orapa vagy Jwaneng Mine) Botswanában találhatóak, ahol a gyémánt utáni kutatás ugyan csak az 1950-es években kezdődött meg, de 1970-es évek óta Afrika legnagyobb gyémánttermelőjévé nőtte ki magát. 2017-ben az afrikai országokból származó gyémántexport értéke a globális piacon 9,65 milliárd dollár volt, ami kiemelkedő eredmény még globális szinten is.

Ausztrália

Ausztrália legnagyobb gyémántbányája az Argyle, ami 1983 óta végez külszíni fejtést (valamint 2013 óta földalatti bányászatot is folytatnak) természetes színű gyémántokat állít elő, évente több, mint 12 millió karátos mennyiségben. (A lelőhely azonban kimerülőben van.)

Kanada

A bányászat Kanadában alig pár évtizede, 1998-ban indult meg, a Dominion Diamonds tulajdonában levő Ekatiban, de azóta a világ ötödik legnagyobb gyémántkitermelő országává nőtte ki magát.

Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK)

A Kongói Demokratikus Köztársaságban a még szűz földterületektől remélik a gyémánttermelés növelésének lehetőségét. Itt ugyanis a bányászat a 2020-as évekig csak kis léptékben folyt, mintegy 700 ezer, úgynevezett kézműves bányászok üzemeltette kis bányákban kutattak drágakő után.

Így nagy területeket nem tártak még fel. (Ennek ellenére Kongó dobogós a gyémántbányász országok sorában, ami a kitermelt karátok mennyiségét illeti.)

Mennyi gyémántot termelnek ki világszinten?   

Világszerte nagyjából 85 millió karátnyi gyémántot bányásznak ki évente. A legjelentősebb kitermelő manapság Ausztrália, amely a maga 25 millió karátjával a globális termelés 29,4%-áért felelős.

Utána következik Kongó (24 millió karát, ami 28,2%-os részesedést jelent) és Oroszország (15 millió karát, azaz 17,6%), míg az egykor vezető Dél-Afrika a negyedik helyre szorult vissza a maga 9 millió karátjával (10,6%).

A gyémántbányától a felhasználóig: melyek a legfontosabb munkafolyamatok?  

Az ércből történő gyémántkitermelés 5 különböző fázisban történik:

1. zúzás,
2. súrolás,
3. szétválasztás,
4. visszanyerés,
5. tisztítás és szortírozás.

A drágakövek kinyeréséhez az előzetesen kifejtett gyémánttartalmú ércet és kavicsot összegyűjtik majd egy elsődleges zúzóba szállítják, ami a nagyobb ércdarabokat kisebb, 150 mm-nél nem nagyobb, sokkal jobban kezelhető darabokra zúzza szét.

Sok ilyen feldolgozóüzem teljesen automatizált.

A súrolási szakaszban az ércdarabokat lesúrolják, hogy eltávolítsák a rájuk tapadt, laza szerkezetű anyagokat, majd alaposan átrostálják őket. Ezzel a 1,5 mm-nél kisebb anyagok ki is kerülnek a feldolgozási folyamatból, ugyanis túl költséges a kisméretű ércdarabokból gyémántot kinyerni.

A gyémántot tartalmazó ércet ferroszilíciumpor és víz oldatával keverik össze, hogy egy meghatározott sűrűségű iszapot hozzanak létre. Ezt az oldatot egy centrifugába öntik, amely megforgatja az anyagot, és sűrűség alapján szétválasztja.

A nagy sűrűségű anyagok a centrifuga dob aljára süllyednek, amik így egy gyémántban gazdag koncentrátumréteget képeznek. A koncentrátum masszát ezután átrostálják, hogy a kinyert gyémántokat a fémek eltávolítására szolgáló mágneses mezők röntgenlumineszcencia és kristályos lézerfluoreszcencia segítségével kiválasszák.

A kinyerés során összegyűjtött gyémántokat savas oldatban tisztítják, mossák, mérlegelik és végül a szállításhoz lezárt tartályokba csomagolják.

Minden egyes tárolóedényt alaposan lezárnak a kimberley-i eljárásnak megfelelően – vagyis hamisításbiztos pecséttel valamint még a helyszínen számozással látják el őket.

Milyen hatással van a környezetre a gyémántbányászat?

A nagy gigavállalatok külszíni és felszín alatti gyémántbányái erősen környezetpusztító beruházások. Azonban itt nem csak maga a beruházás, hanem maga a gyémánt kitermelés folyamata is mértéktelen környezetrombolással és visszafordíthatatlan környezetkárosítással járó veszélyeket rejt magában.

A föld felső rétegeinek rombolása, valamint a talaj és az élővizek ipari melléktermékekkel (napi szinten akár több százezer tonna) és egyéb nehézfémekkel való szennyezése sok esetben nyert már bizonyítást a szakértői vizsgálatok során.

Véres gyémántok

Számos országban azonban sokkal inkább etikai, mint természetvédelmi aggályokat vet fel a gyémántipar. A véresnek, vagy úgymond konfliktusosnak nevezett gyémántokat – a Kimberley-folyamat meghatározása szerint „a kormányok elleni háborúk finanszírozására használt nyers gyémántokat” – hagyományosan Angolából, a KDK-ból, Libériából és Sierra Leonéból exportálják.

A véres gyémántok, amelyekre 2004-ben az ENSZ egy évtizedes embargót rendelt el úgy „születtek meg”, hogy az Elefántcsontparti gyémántbányákat lázadó csoportok szerezték meg, akik a bányákból kinyert gyémántokat országszerte elkövetett véres konfliktusok anyagi finanszírozására használták fel. Ezzel több ezer ember halálát okozták a két polgárháború (2002-2007 valamint 2010-2011 között) ideje alatt.  

A Kimberley-folyamat törvénybe iktatása azt is eredményezte, hogy a konfliktusos gyémántok aránya a nemzetközi piacon 0,2%-ra zuhant vissza, szemben az 1991 és 2002 között zajló Sierra Leone-i polgárháború idején tapasztalt mintegy 20%-kal.

A gyémánt export tilalmát 2014-ben helyezték hatályon kívül, az Elefántcsontpart gyémántipara azóta újraindult és 2017-ben már közel 7360 karát gyémántot termelt és exportált a világ számos tájára.

A gyémántbányászat éppen úgy pusztítja a környezetet, mint más fajta bányák

A gyémántok kinyerésének procedúrája tehát akár külszíni akár hagyományos bányászati vagy tengeri bányászati módszerekről is legyen szó, általában szöges ellentétben áll mindazzal, amit ma környezetvédelem jelzővel illetünk.

Mi több, a folyamat, amely a kőzetekből való kinyeréstől az üzletekbe kerülésig tart sok esetben összefonódik az emberi jogok tiprásával, a gyermekmunkával és az erőszakkal.

A gyémántkitermelésnek számos társadalmi és környezeti hatása van, ráadásul a gyémántáru-lánc minden egyes szakaszában vannak hatások. Míg az Egyesült Államok szabályozza, hogy a bányák milyen károkat okozhatnak a környezetnek, addig sok afrikai országban ez nem így van.

A meggondolatlan gyémántbányászat talajeróziót okozott, erdőirtáshoz vezetett és a lakosságot áttelepülésre kényszerítette. A bányaüzemeltetők folyókat is áttereltek, és bányászati célokra feltárták a folyómedreket, ami katasztrofális hatással volt a helyi élővilágra.

A bányavállalatok átlagosan 250 tonna földet mozgatnak meg egy karát bányászott gyémánt során. Ennyi anyag mozgatása jelentős mennyiségű energiát igényel, amely általában fosszilis tüzelőanyagokból származik.

Nemcsak balesetek fordulnak elő, hanem a pornak és méreganyagoknak való kitettség, valamint a munkakörnyezetből vagy a vezetői nyomásból eredő stressz számos olyan betegséget okoz, amely a bányászokat érinti.

Lassan, de tisztul a gyémántpiac

Igaz, ami igaz, az utóbbi évtizedekben egyre több gyémántkereskedő és ékszerház igyekszik szigorú alapelveket követni és etikus kitermelésből beszerezni ragyogó portékáikat a vásárlók bizalmának el- vagy épp visszanyerése érdekében.

Ez azonban csak a gyémántok egy részének eredetét teszi tisztába, a környezetet nem. A környezetrombolás visszafogására – ha nem is megállítására – talán csak akkor volna mód, ha az emberek megértenék: a kémiailag készült gyémántok semmiben sem különböznek a természetben fellelhető társaiktól. Illetve de. Egy nagyon fontos dologban mégis különböznek. Abban, hogy a mesterséges gyémántokhoz garantáltan nem tapad sem vér, sem visszafordíthatatlan környezetkárosítás.

Bartha Katalin | Mind humán, mind reál terepen otthonosan mozgó, a gyermeki lélek és a természet szépsége iránt egyformán rajongó, egykori gyógytestnevelő pedagógus. Jelenleg szabadúszó szöveg-, tartalom- és tárcaíró, költő