A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 1.rész: telekvásárlás

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

Férjem, Gábor és én, az ELTE Jogi Karán diplomáztunk 2000-ben. Míg Gábor ügyvédként helyezkedett el, jómagam a Környezetvédelmi Minisztériumban kezdtem dolgozni Magyarország EU-s csatlakozásának előkészítésén, a környezetvédelmi jogszabályok összehangolásán. Első ízben 2003 nyarán kerültem Brüsszelbe, három hónapos gyakorlatra az EU Bizottság klímavédelmi főosztályára. Végleges tisztviselői állásomat 2005 elején foglaltam el az ipari kibocsátásokkal foglalkozó részlegen, majd onnan kerültem át 2014-ben a támogatáspolitikai vonalra (ahol a Magyarország által EU-s társfinanszírozással megvalósított beruházások környezetvédelmi értékelése volt a feladatom, többek között). Gábor 2006-ban követett a belga fővárosba, ahol egészen 2021 közepéig éltünk, időközben két gyermekünk is született. Az intenzív hivatali munkába kissé belefáradva, idősödő szüleink közelébe vágyva döntöttünk a hazaköltözés mellett, aktív EU-s státuszunkat hosszútávú fizetés nélküli szabadságra cserélve. Ez egyben éles paradigmaváltást, életmódváltást is hozott az életünkbe: Szigetmonostoron telepedtünk le, viszonylag nagy telket vásároltunk, és gazdálkodásba fogtunk. Hová jutottunk az eltelt időben? Milyen sikereket és örömöket, illetve milyen kudarcokat és nehézségeket éltünk át, milyen dilemmáink vannak? Mindezekről törekszem hitelesen, képekkel illusztrálva beszámolni – remélhetőleg nem csupán a magam örömére, de az olvasók hasznára is.

Hogy holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány, ócska közhely. De miről álmodhat két, az Európai Unió kötelékében dolgozó jogász, ha úgy érzik: hátralévő életüket nem egy monitor előtt kívánják eltölteni, nem értekezleteken ülve, főnökök utasításait végrehajtva, szoros határidők közt lavírozva? Ha kipróbálnák magukat valami másban? Ha energiájukat és kreativitásukat személyesebb, maradandóbb célok szolgálatába állítanák? Ha belefáradtak abba, hogy egy nagymamánál elköltendő ebéd kedvéért repülni kényszerülnek? Ha ráuntak a jóléti (fogyasztói) társadalom jóléti (fogyasztói) felfogására? Ha nem bíznak többé a színes, fényes, kicsattanó egyenzöldségek és -gyümölcsök kínálatában?

Valamennyi kívánalmat figyelembe véve a megoldás kézenfekvőnek tűnt: haza kell költöznünk Magyarországra, és felcsapni gazdálkodónak. A döntés 2020 májusában megszületett. A soron következő kérdés pedig így hangzott: hol telepedjünk le? Újabb kívánalmak bukkantak fel, először is mindjárt az, hogy találjunk egy megfelelő(nek vélt) kertet. Azután pedig: ne legyen messze a főváros, sem a nagymama (legalább az egyik), akadjon a környéken jó iskola, horgászhely, lovarda, nyerje el tetszésünket a település, ne okozzon aránytalanul nagy gondot a közlekedés, a természeti környezet pedig elérje a Brüsszelben megszokott színvonalat.

Valamennyi kívánalmat figyelembe véve a megoldás kézenfekvőnek tűnt. Gábor rábökött a térképre, és kijelentette: Szigetmonostor, a Szentendrei-szigeten! Mivel azelőtt soha nem jártunk arrafelé, célszerűnek mutatkozott tanulmányi kirándulást szervezni a faluba. Meg is tettük ezt júliusban, amint a belga naptár szerinti nyári vakáció kitörésekor hazarepültünk. Két (fél) nap, közte egy éjszaka elégnek bizonyult annak megállapítására, hogy a falu barátságos, a környéken nemcsak jó iskola, horgászhely, lovarda, és remek természeti környezet van, hanem posta, patika, orvosi rendelő, több élelmiszerbolt és zöldséges (persze, reményeink szerint ez utóbbiakra kevéssé lesz majd szükségünk).

S ami a legfontosabb: a megfelelő(nek vélt) kert is felbukkant a falu újonnan beépített részén, duplatelek formájában. Néhány telefon kellett csak az eladóval, a helyi önkormányzat főépítészével, egy helyszíni szemle a gyerekekkel, és az álom elkezdődött. C’est parti, ahogy a francia mondja – vagy a magyar, ha tud franciául.

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Pályakezdő író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.