Hogyan zavarja meg az ember az erdő életközösségét?

Az életközösség vagy biocönózis fogalmát egy zseniális, 19. századi német biológus, Karl Möbius alkotta meg. Az életközösség  tagjai olyan populációk, amelyek egy helyen egy időben élnek és egymással kapcsolatban állnak. Az életközösségbe beletartozik az egysejtűektől kezdve a gombákon át a fejlett ragadozókig minden fejlettségi szintű élőlény, a fajösszetételen és a kapcsolatok jellegén (szimbiózis, élősködés, tápláléklánc) kívül meghatározza a sokféleség, vagyis a biodiverzitás  és az időszerkezet is. 

Ez utóbbi azért fontos, mert az életközösség megfigyelésekor valójában egy pillanatképet rögzítünk, ami évszakról-évszakra változik, sőt, az se mindegy, hogy éjszaka vagy nappal vesszük górcső alá az adott terület biocönózisát. 

Melyek a leggyakoribb erdőtípusok hazánkban?

A két leggyakoribb erdőtípus hazánkban a tölgyes és a bükkös. 

A magyarországi tölgyesek jelentős része a száraz erdők közé tartozik, általában 600 méter tengerszint feletti magasságig tölgyesekben sétálhatunk, 600 fölött kezdődik a bükkösök birodalma. Szépen kirajzolódik ez a szintbeli különbség, ha rápillantunk a mellékelt térképre (pl. a Magas-Börzsönyben jellemzően bükkerdőket találunk, viszont a Börzsöny alacsonyabban fekvő területein a tölgyes dominál.)   

A tölgyesek jellegzetes fafajtája a molyhos tölgyön kívül a virágos kőris,  a csertölgy, a kocsánytalan tölgy és a juharok. A lombkoronák a tölgyesben nem érnek össze, épp ezért több fény éri az aljnövényzetet, amitől dúsabb a mohaszint és a cserjeszint ezekben az erdőkben. 

A bükkösök az üde erdők közé tartoznak, északra néző hegyoldalakon, mély, páradús völgyekben fordulnak elő (Magyarországon leginkább a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában, a Börzsönyben és a Bakonyban).

Lombkoronájuk összeér, összezár, alig enged fényt az alsóbb szintekre, ezért ritkás az aljnövényzet, csak néhány árnyéktűrő lágyszárú növény képes megmaradni a bükkösökben. A bükkön kívül ezekben az erdőkben gyertyánnal, hegyi szillel, magas kőrissel, hegyi juharral is találkozhatunk. Síkvidéken is előfordul bükkerdő, jellemzően a csapadékosabb, nyugat-magyarországi területeken. 

A bükkösökön, tölgyeseken kívül fontos erdőcsoportosulások vannak a vizes élőhelyek közelében. Ahol bőséges és állandó víz van, ott láp- és ligeterdőket találunk, síkvidéken a folyók, tópartok mentén fűzfákból, nyárfákból álló puhafa ligeteket csodálhatunk meg. Ha kicsit távolabb megyünk a vízparttól, keményfa ligeteket figyelhetünk meg, amelyek jellemzően kőrisből, szilből, kocsányos tölgyből állnak. A hegyvidéki vizes élőhelyekre a patakparti égeresek, a lápvidékre pedig az égeres mocsárerdő jellemzők.

Az őshonos fafajokon túl Magyarország erdőségeinek mintegy felét a telepített, idegenhonos faültetvények, kultúrerdők teszik ki. A 18. század végétől kezdve előszeretettel ültették az Észak-Amerikából hozott fehér akácot (elsősorban talajmegkötési szándékkal), nyárfákat (ún. hibrid nyarakat), a 20. század második felétől pedig elszaporodtak a fenyőültetvények (főleg fekete fenyő, erdei fenyő, lucfenyő). Ezek a mesterséges erdők a biodiverzitás és az életközösség szempontjából szegényesek, érdemes lenne arra törekedni, hogy a természetes erdők domináljanak Magyarországon.    

Milyen életközösségeknek ad otthont egy erdő? 

Az erdő egy olyan életközösség, amelynek tagjai között egysejtűek, gombák, lágyszárú növények, ízeltlábúak, hüllők, emlősök, madarak egyaránt előfordulnak, de az életközösség uralkodó növényei a fák. Az élőlények között kialakuló kapcsolat is sokféle lehet: a fa fészkelőhelyet ad a madárnak, egy kisebb testű rágcsáló vagy növényevő kiválóan el tud rejtőzni a cserje- vagy az avarszinten a ragadozók elől.

A magasra nőtt fákon a fény felé törő élősködő növények ugyanúgy az erdő életközösségének tagjai, mint a lebontásban résztvevő gombák vagy a ragadozó madarak.  Ha teljesebb képet akarunk kapni az erdő életközösségének működéséről, olvassuk el Peter Wohlleben brilliáns ismeretterjesztő művét, a fák titkos életéről.

A legmeghatározóbb kapcsolat az életközösség tagjai között a szerves anyag útja, vagyis a tápláléklánc. Ha leegyszerűsítve nézzük, a körforgás képlete a következő: a növények a szervetlen anyagból szerveset állítsanak elő, ezután jönnek a növényevők, amik úgy jutnak szerves anyaghoz, hogy elfogyasztják a növényeket. A tápláléklánc következő tagjai a ragadozók, amik a növényevőket eszik meg, vagyis így jut a szervezetükbe szerves anyag. Miután elpusztul egy élőlény, a lebontók visszaépítik a szervest szervetlen anyaggá, amiből a növények újra szerves anyagot hozhatnak létre. 

Milyen szintjei vannak egy erdőnek, milyen életközösségek jellemzőek az egyes szintekre?

A talajszint vagy gyökérszint a növényzet szempontjából lényeges terület, ám a gyökérzeten kívül számtalan rovar, gomba, gyűrűsféreg található ezen a szinten, és sok állat (nyúl, róka, borz) ássa üregét, vackát a földbe. 

A gyepszinten vagy mohaszinten a gombák, mohák, ízeltlábúak, hüllők élnek, egyes madarak itt fészkelnek, a szerves anyag körforgásának egyik legizgalmasabb folyamata, a bomlás, lebontás fázisa is ezen a szinten zajlik. 

A cserjeszint is nagyon fontos, főleg azoknak az állatoknak, amelyek télen próbálnak táplálékhoz jutni, hiszen egyes cserjetermések a legridegebb időjárási körülmények között is elérhetők. A növényevők, rágcsálók számára a cserjék remek rejtőzködési lehetőséget biztosítanak.  

Az alsó és a felső lombkoronaszinten rengeteg madár, emlős, rovar és növény találja meg a számításait, a fák (és a parazita folyondárok!) itt jutnak a nélkülözhetetlen fényhez, a madarak egy része ezeken a szinten fészkel, de több állat is itt szerez táplálékot, és rejtőzködés szempontjából sem utolsó helyszín annak, aki tud fára mászni vagy röpülni.    

Mi a szerepe az erdő életközösségének?

Az erdő élete a megfelelő, kiegyensúlyozott biocönózison vagyis életközösségen alapul, ha sérül a rendszer, egész fajok tűnhetnek el, ezzel szakadások keletkezhetnek a táplálékláncon, aminek további populációk látják kárát.  

Hogyan avatkozik be az ember az erdő életközösségének mindennapjaiba? 

Sokan ingyenes szeméttelepnek tekintik az erdőt, és a műanyagpalacktól kezdve a sitten keresztül a veszélyes hulladékig,  mindent kihordanak. Túl azon, hogy az erdő mélyén meghúzódó hulladékkupac nem túl esztétikus látvány, ezek a hulladékok időzített vegyi bombaként aktivizálódhatnak, ezzel többszörösen veszélyeztetik az életközösség működését. A bányászat, az illegális vadászat, a víz- és légyszennyezés is komoly károkat okozhat az erdő életében. 

A fakitermelés több szempontból is károsan hat az erdőközösség működésére. Ha kivágunk és elszállítunk egy fát, azzal nem csak egy lehetséges fészkelőhelytől fosztunk meg néhány madárpárt, hanem jelentős mennyiségű szerves anyagot vonunk ki a körforgásból. Egy természetes úton kidőlt és lassan lebomló fatörzs lényeges szerepet játszik a gombák, az aljnövényzet életében. 

Hogyan óvható az erdő életközössége?

Beszélgessünk, vitatkozzunk az erdő szerepéről, az erdővédelem lehetőségeiről! Emeljük fel szavunkat, ha lakóhelyünk közelében feleslegesen akarnak természetes erdőket kivágni! Kirándulás közben legyünk tekintettel az erdő életközösségének tagjaira, feleslegesen ne zavarjuk az élőlényeket, ne szaggassunk, ne törjünk-zúzzunk!

Az is alapszabály, hogy ne szemeteljünk az erdőben! Ezt a passzív szabályt kiterjeszthetjük egy aktivista hozzáállással: ha illegális szemétkupacba, főleg veszélyes hulladékba botlunk az erdőben, ne intézzük el egy vállrándítással, jelentsük az illetékes önkormányzatnak, erdőgazdálkodónak, vagy szervezzünk közösségi hulladékgyűjtést! 

Gyakran Ismételt Kérdések

Borbáth Péter| Író, túravezető – mesét, kritikát, reklámszövegeket ír, túravezetőként Latin-Amerikát, Madeirát és az Azori-szigeteket járja