Kamaraerdő: megközelítés, tudnivalók, szuper túraútvonalak

A Kamaraerdő Budapest egyik kevésbé ismert, és talán éppen ezért annyira varázslatos erdeje. Akár magányos csatangolásra, akár családos kirándulásra, vagy barátokkal való kutyázásra készülsz, a kamaraerdő egyaránt kiváló választás.

Ideje tehát egy kis hírverést kelteni, hogy minél többen megismerjék ezt a fővárosi pagonyt.

Kamaraerdő: hol van? Mit kell tudni róla?

A javarészt XI. kerülethez tartozó, ám Budaörsre is átnyúló Kamaraerdő egy mintegy 200 hektárra kiterjedő, vadregényes, erdős terület, amely a budapestiek egyik kevésbé felkapott, mégis számos látnivalót és aktív programot biztosító kirándulóhelye.

Ugyan a Vadász-hegy (225 méter) a legmagasabb pontja, de Kamaraerdő alapvetően magasan, a Tétényi-fennsík északkeleti csücskében terül el, délről a XXII. kerület, míg északról a Hosszúrét-patak völgyének (Budaörsi-medence) ölelésében, egy szinte teljesen összefüggő erdőfelületet alkotva.

Nos, akik olvasták az Amíg utazunk című, gyerekeknek íródott könyv „ide vágó passzusát” már mondhatni szinte mindent tudnak, amit tudni érdemes Kamaraerdőről mindazoknak, akik kisebb gyerekkel érkeznek. A többiek viszont most nyugodtan olvassanak tovább. Összeszedtük egy csokorba a főbb tudnivalókat, látnivalókat, érdekességeket. Íme.

Jelentkezzen az, aki tudta, hogy a területről említést már IV. Béla korából is találhatunk! Azt ugyanis a tatárjárást követően a király a németeknek adományozta, a dúlást követően újjáépült középkori Kána település nyomán pedig a betelepült svábok Kanaer Waldként, vagyis Kánai erdőként utaltak rá.

(A római kori és középkori emlékek feltárása napjainkban is folyik, időszakosan ásatásokkal a Hosszúréti-patak mentén és a volt Kána, Árpád-kori falu, ma Kőérberek környékén is találkozhatunk. A talált leletanyag a Budaörsi Régészeti Múzeumban tekinthető meg.)

A terület nevét jelen formájában viszont csak Döbrentei Gábor 1847-es „dűlőkeresztelője” óta használják, előtte rövid ideig Kammerwaldként, mint kincstári (királyi) kamarai erdőbirtokra találhatunk rá hivatkozást, már, ha keresünk. A német megfelelőjéből egyszerű tükörfordítással született meg a mai Kamaraerdő megnevezés.

Milyen a Kamaraerdő növényvilága?

A Kamaraerdő úgy, ahogy van, gyönyörű. Kiváltképpen kora tavasszal, amikor megjelennek a még félárnyékos aljnövényzetben az első apró virágok, a tavaszi hérics, a sárga boglárka, a zergevirág, az odvas keltike és a fák is kibontják patyolat tiszta, friss, fényes-zöld leveleiket, a langyos tavaszi szelek pedig dús tavaszi virágillatot sodornak magukkal.

Az aljnövényzet nyárra helyenként egészen dússá válik, galagonya, piros bogyós húsos som, barkócaberkenye valamint sárga peremizs és apró, fehér virágzatú salamonpecsét színes elegye alkot néhol áthatolhatatlan bozótot a virágos kőrisek, szilfák, hársok, juharok, fehér akácok valamint az őshonos cser és kocsánytalan tölgyek alatt.

Az uralkodó tölgyesek valamint az 1950-es években betelepített fafajok mellett a Tétényi-fennsík felé haladva sok helyen már erdei fenyvesekből álló facsoportokra is bukkanhatunk, ugyanakkor sajnos olyan agresszíven terjedő, idegenhonos fafajtákba is belebotolhatunk, mint a bálványfa.

Sajnos a Kamaraerdő területe biológiai sokfélesége ellenére sem védett, ellenben jobb a lábunk alá nézni, ha letérünk a járt ösvényről, hiszen az erdő sűrűje számos védett állatnak és növényfajnak nyújthat szinte háborítatlan, természetes élőhelyet.

Mit kell tudni a Kamaraerdő állatvilágáról?

A város állandó, mesterséges duruzsolásától és éles hangjaitól távoli, csendes sétára vágyó természetkedvelők itt épp úgy megtalálhatják számításaikat, mint a madarász, vagy bogarász beállítottságú gyerekek és felnőttek.

Az egész évben varázslatos, helyenként igen vadregényes erdei környezet mellett ugyanis a Kamaraerdőben épp oly gyakori vendég a harsány-zöld lombszöcske, a fürge mezei tücsök, a ragyogó fémes színekben pompázó rózsabogár, a kabóca, a futrinka és a méltóságteljes nagy szarvasbogár, mint a szajkó, a villámgyors egerészölyv és karvaly valamint a szebbnél-szebb hangú és tollazatú énekesmadarak.

Nagy egyedszámmal és faji sokszínűséggel van jelen a különböző kistestű énekes és nagyobb ragadozó madarak mellett a dolgos harkály is, részben nekik köszönhetően a számtalan odú kedvező feltételeket teremt a helyi mókusszaporulat számára. Vöröses barna bundájukat érdemes szinte egész évben fürkészni, ugyanis a mókusok nem alszanak hosszú téli álmot, fel-felébredve élelemszerző körútra indulnak, hol a fák tetején, hol az avarban keresgélve.

Azonban nem csak a fák lombkoronáit érdemes kutatni a tekintetünkkel. Kora tavasztól késő őszig a változatos faállomány és az aljnövényzetben sorra nyíló virágok rengetegféle lepkét és pillangót csábítanak a Kamaraerdő nagyrétjére valamint fái közzé.

Ezzel tulajdonképpen igazi természetfotós-paradicsomként is tekinthetünk a Kamaraerdőre, hiszen épp úgy könnyen lencsevégre kaphatunk itt egy-egy álcsüngő lepkét, fecskefarkú lepkét, kardoslepkét (karfarkú pillangót) vagy szépséges nappali pávaszemet, mint borzot, őzet, és rókát. 

Az erdő élővilágának szerves részét képezik a gombák is – a Kamaraerdő potya és profi gombászainak legnagyobb örömére.

A gombák ugyanis nélkülözhetetlen résztvevői az egészséges erdők ökológiai folyamatainak. A Kamaraerdőben (és annak nagyrétjein) kalaposgombák ezreit csodálhatjuk meg egy-egy esőt követő napokban, hetekben és bár akad közöttük olyan, amelyik kifejezetten kellemetlen ízű, vagy ártalmas az egészségre sőt, akár mérgező is lehet, bőven „teremnek” olyanok is, amelyeket minden gombász szakkönyv az ízletes kategóriába sorol.

Ilyen ehető, ízletes gombafajok például a gyakorta „boszorkánygyűrűt” képezve növő májusi pereszke (Szent György gomba), a lomberdei csiperke, a kecses és szép nagy őzlábgomba valamint a fűszeres illatú, zamatos kucsmagomba (ami mind rizottónak, mind pörköltnek egyenesen isteni).

Vigyázat, a nagy őzlábgombával összetéveszthető, erdei fenyőket, csertölgyeket kedvelő gesztenyeszínű őzlábgomba és húsbarnás őzlábgomba is súlyosan mérgező! Kiemelten fontos tehát, hogy az étkezési céllal saját magunk begyűjtött gombákat mindig lássa egy megfelelő képesítéssel rendelkező, hozzáértő szakellenőr, gombavizsgáló!

Hogyan lehet a legkönnyebben megközelíteni a Kamaraerdőt?

Hogy hogyan lehet a legkönnyebben? Hát tetszés szerinti tempóban és jó túracipőben. Ezt a verziót az a sok sportoló, tájfutó is alátámaszthatja, akivel évszaktól függetlenül, utunk közben, jövet-menet összetalálkozhatunk.

Persze akadnak olyanok is, akik elsődlegesen a Bécsi út/ Vörösvári úti megállótól induló, kisvasút-feelingű 41-es villamosra esküsznek, mert csak később, a végállomásról nekiindulva kívánnak nagyobb sétát tenni valamelyik jelölt vagy jelöletlen helyi túraútvonalon.

Utóbbiak számára, akik inkább a villamosablakból kényelmesen mozizva csodálják végig az utat (látnivalók például: Kőréberek tavai, Hosszúréti-patak), elsődlegesen a zöld sávos turistajelzés követését ajánljuk, kelenvölgyi indulással.

Milyen túraútvonalak vannak a Kamaraerdőben?

Kamaraerdőn főként az alábbi túraútvonal jelzésekkel találkozhatunk:

1. nagy, zöld T – ez a 12 állomásos tanösvény jól követhető jelzése
2. piros kör (befejezetlen kör) – ez az egyik futóútvonal, de beláthatósága és útvonala miatt előszeretettel használják kutyával érkezők is
3. kék kereszt – a Budai hegységet átszelő, meghosszabbított kék kereszt a Kamaraerdőn is áthalad
4. kék Mária út jelzés – zarándokút
5. és zöld sáv – ami a helyi túraútvonalat jelzi.

Kamaraerdőben található Budapest egyik leghosszabb egybefüggő túraútvonala (figyelem, egy ideje már nem piros sáv a jelzése, hanem zöld), ami ráadásul meredek kapaszkodókat egyáltalán nem tartalmaz, így egész könnyen bejárható.

A Kelenvölgyről induló zöld ösvény a Kamaraerdő keleti sarkán „tetőzik”, ahonnan már csak pár perces séta a viszonylag könnyű terepen a 200 méteres tetőn elterülő bencés kolostorrom. Azok azonban, akik alapvetően hosszabb, vagy egész napos kikapcsolódást terveztek innen, akár be is vethetik magukat az erdő fái közzé, tetszőleges célirányokkal.

Bár a terep egy gyerek számára is könnyen járható, nem csak kisgyerekekkel érdemes a helyet felkeresni, hanem akár egyedül is, egy jó futócipővel a lábunkon: az egyik ajánlott helyi „futóútvonal” a Kamara-erdei Ifjúsági Központtól indul, piros kör jelzéssel. Teljes távja nagyjából 6 kilométer, de a kitartóbbak akár több kört is megtehetnek ezen a lombsusogós, csicsergős, természetes „futópályán”.

Vigyázat, a szélesebb útvonalakat biciklisek is előszeretettel használják, még akkor is, ha arra esetleg nem utal kijelölt biciklis útvonaljelzés. Érdemes tehát számítani a guruló előzőkre. Gyakorta tartanak a terület útjain terep-technikai edzéseket, illetőleg évről-évre rendeznek itt MTB kerékpáros versenyeket is (CRC / Cyclo-cross Challenge). A szervezett versenyek várható időpontjairól ezért érdemes az internetről tájékozódni.

A turistajelzéseket itt is a szokott helyeken, szemmagasságban a fák törzsén, oszlopokon, falakon, köveken érdemes keresni. A kamaraerdei ösvények többsége alapvetően rendben tartott így különösebb kutakodás nélkül, akár futás közben is egészen jól követhetőek a jelek.

Amennyiben netán attól tartanánk, hogy eltévedünk a sűrűben, felkészülésképp letölthetünk az okostelefonunkra egy turistatérképet is (amely nem igényel folyamatos internetkapcsolatot, mert az, ahogy tapasztalhatjuk is majd, a Kamaraerdő nagy részén elég gyér).

Olyat érdemes választani, ami hasonlóan jelzi az útvonalakat a megszokott turistatérképekhez; pl. olyan kis ikonokat használ, amelyek jól követhetően mutatják az adott helyen megtalálható útvonaljelzéseket, valamint a szintvonalakat és a terepnek megfelelő színezést is alkalmaz.

Utóbbi azért lényeges, hogy láthassuk, merre, meddig tart az erő, hol kezdődik a mező (vagy esetünkben a Nagy-rét) és hol bukkanhatunk ki már szántón, vagy beépített területen. 

Kamaraerdő tanösvény: mit kell tudni róla?

A Kamaraerdőben van egy több érdekes témát felölelő, könnyű túrával kecsegtető tanösvény, amelyet nem csak a kisgyerekekkel érkezőknek lehet érdemes felkeresni – bár ne érjen minket meglepetésként, ha azon főleg kerületi óvodásokkal, iskolásokkal és kisgyermekes családokkal fogunk összetalálkozni.

Egy kellemes séta keretében ugyanis azon gyermeklelkű felnőttek számára is tartalmas és egyben felszabadult kikapcsolódást biztosíthatnak az útvonalakat szegélyező, színvonalas tájékoztató táblák („Az erdő gombái”) és ábrák („Miről mesélnek a nyomok”), valamint érdekes eszközök (pl. fatelefon) és megoldandó ügyességi feladatok, akik először tesznek sétát a Kamaraerdő fái között.

A tanösvény teljes hossza közel 4 kilométer, ami lankás terepen, megközelítőleg 2 óra alatt bejárható.

A nagy tisztás vagy közismertebb nevén a Nagy-tisztás felé lehetetlen eltévedni, egyrészt azért, mert ez a Kamaraerdő szíve és az odavezető út nyílegyenes, másrészt mert minden út érinti, ami átmegy az erdőn.

Így ez egyben kiváló tájékozódási pontként is szolgál – főleg, hogy kellemes idő esetén már messziről lehet hallani az itt állomásozó iskolai osztályok, népesebb családok, baráti társaságok piknikező, oxigéndús tüdejű hangulatának hangfoszlányait. A tisztás kiváló terepe az aktív kikapcsolódásnak, ügyességi játékokkal, igényesen kialakított tűzrakó-, ülő- és étkezőhelyekkel, (húsz férőhelyes, fedett esőházzal).

Azonban a Nagy-réten történő össznépi sütögetésen, régi majálisok hangulatát idéző piknikezésen és erdei túrázáson kívül is számos egyéb szabadtéri programlehetőséget is rejt a Kamaraerdő.

További programok, látnivalók a környéken

A Kamaraerdei Ifjúsági Parkban a kisebb fesztiváloktól a sport és zenés rendezvényekig sokféle programmal találkozhatunk, ezekről érdemes azonban előre tájékozódnunk.

Azoknak, akik egy kis túránál vagy terepfutásnál erőteljesebb fokozatban tudják csak elképzelni az aktív kikapcsolódást érdemes felkeresniük a műanyag sípályát is a Keserűvíz-forrásoknál. Található ugyanakkor itt egy modern curlingpálya is, amit egyes források úgy emlegetnek, mint „egész Kárpát-medence legmodernebb curlingpályája”. Nos, ami biztos az az, hogy itt azok is „nagypályások” lehetnek, akik még nem mozognak túl otthonosan a hazai sport-berkekben még újdonságnak számító curling világában.

A Hosszúréti-patak mentén is számos szabadtéri programlehetőség (focizás, kosarazás, lovaglás) közül választhatunk. Itt a római kor iránt érdeklődők számára is akad látnivaló. Egy kisebb, közepesen nehéz túra alkalmával Budaörsről a Vasút utca/Temető utca felől indulva közelíthető meg egy római kori ásatás egykori helye, ahol bár nem járhatjuk be a már feltárt teljes 14 hektárnyi római kori település (Vicus Teuto) romjait, de megtekinthetjük az egyik legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt lakóépületet.

Akik pedig könnyen beletudnak unni a nézelődős, elmélkedős, madárcsicsergős „csendbe”, ajánljuk kipróbálásra a gyerekek és felnőttek előtt egyaránt nyitva álló madárhegyi gokartpályát és vasait, amiért szintén elég csak egy nagyobb lépést tenni innen.

Ha a Budaörsi reptér felé vezet az utunk haza és nem fáradtunk ki kellően, akkor akár a lőtérre vagy a paintballpályára is benézhetünk egy órácskára. Vagy vehetjük az irányt egyenesen a reptér felé is és kipróbálhatjuk a reptér helikopter-szimulátorát addig, amíg arra várunk, hogy tehessünk egy kört a lemenő nap fényében egy sétarepülővel, a Kamaraerdő felett, ami mind talajszintről mind madártávlatból egyformán lenyűgöző látvány.

Nos, a hely túlélte a tatárok pusztítását, reméljük a mi hely iránti lelkesedésünket is képes lesz elviselni még hosszú évtizedekig, évszázadokig, hogy eme csodás környezetet és élővilágát a maga szépségében megőrizhessük gyermekink, unokáink számára.

Bartha Katalin | Mind humán, mind reál terepen otthonosan mozgó, a gyermeki lélek és a természet szépsége iránt egyformán rajongó, egykori gyógytestnevelő pedagógus. Jelenleg szabadúszó szöveg-, tartalom- és tárcaíró, költő